2025 - egy új év, új tervek és remények. Ezek fogják jelenteni számomra ezt az évet. A masnis lány története kezdetét veszi, melyben egy olyan lányról van szó, aki egy másik világba kerül. Ennél többet egyelőre nem szeretnék írni, idővel úgyis minden kiderül majd. Fantasy, dark romance, sárkányok, különleges lények és egy arany szemű cica. A fülszövege már elkészült, így azt közzé tehetem:

Az erdő sötétjében van egy érdekes kapu. Egy kapu, mely kövekből lett összerakva. Olyan hatást kelt, mint egy néhai kastély bejárata, mely egykoron tündökölt, de mára csak a bejárata az, ami ép maradt. Az emberi szemnek ez nem jelent ennél többet.

Azonban van egy lány, aki képes ennél is többet látni. Az élete már eleve úgy kezdődött, hogy kapcsolatban állt a másvilággal. Nem, nem szellemekről, vagy holtakról van szó. Azoknál sokkal több, és mélyebb.

És mindez, egy aranyszemű macskával kezdődött.

Rose Brown egy tizenhat éves lány, aki éli a nem megszokott, boldog életét. Bár van egy titka, amit nem oszthat meg senkivel, képes látni a különleges lényeket. A fekete macskával való találkozás, vajon mennyire változtatja meg az életét? Mi van a kapun túl, ami szinte hívogatja a lányt? Milyen emberekkel találkozik odaát? És vajon, kiben találja meg azt, amiben még sosem volt tapasztalata?

Azt még hozzáteszem, hogy a mai naptól kezdődően SKBarbara néven leszek megtalálható mindenhol.

Épphogy elkezdődött 2024 és vele együtt egy újabb neki indulás, ami a néhai hobbimat illeti. Nagy tervekkel indultam neki a csapatommal és sok-sok tervvel. Akkor az írás még képben sem volt. Valamint a blog és egy oldal, ahol ezeknek teret adok, szintén olyanok, amikre nem is gondoltam. Szerettem azt a tevékenységet csinálni és sokan várták, mert kíváncsiak voltak az animékre. Egykori hobbim a fansub volt, ami azt jelenti, hogy animét fordítottunk magyarra. Természetesen több munkálat is van ebben. Nem egyszerű, de minden perce jó volt és nem fogom elfelejteni. De már nincs kedvem hozzá, valahogy nem érzem magaménak. Az év végefelé pedig létrehoztam a blogot és elkezdtem írni. Azt hozzá kell tennem, hogy több, mint 10 éve nem is foglalkoztam ezzel. Tettem egy nagy kitérőt, de végül visszataláltam ahhoz, ami nekem való. Ami mindig is az enyém volt. Már nagyon bánom, hogy ennyi év kimaradt. Közelítve a 35 évhez, úgy érzem, hogy kissé elkéstem. Szeretnék könyvet kiadni és eldöntöttem, hogy ezért mindent megteszek. Nehéz lesz, ezt tudom, de kitartó akarok lenni. Természetesen a most írt történetek közül a Nap és a hold az, amit szívesen fognék a kezemben. A többi történetemet is szeretem, de az egyik olyan témát boncolgat, amit sokan feldolgoznak már és úgy gondolom, a Hidegháború után már egy olyan tanár-diák történet sem lenne, ami többet adna. A Gold Dragon pedig csak egy kósza ötlet után született meg, de lehet, hogy újra kezdem, még nem tudom. Az elmúlt időszakban kezdem kiismerni, hogyan is kell helyesen írni, így erre fogok koncentrálni. Ezért sem jött új fejezet sem a történeteimből. A következő évben az Élj a testemben sztorimat fogom újra írni, de a régi fejezeteket nem törlöm le, mert szerettem írni és nem örülnék, ha elveszne. Az idei évben, noha a végén, de megtaláltam önmagam. Szép időszak van a hátam mögött, ami az előző hobbimat illeti, de kinőttem és új célom van, amiért tenni fogok. Ha évekig tart, akkor évekig tart. Nem köntörfalazok... író akarok lenni. Nem hobbi szinten, hanem kiadott könyvek formájában. Hogy sikerülni fog-e? Nos, ez csakis tőlem függ. Végezetül pedig: Boldog Új Évet Mindenkinek, akik valaha is benéztek hozzám!

Itt is van az Élj úgy, mint történetem 9. fejezete. Bogi és Gergő komoly lépést tesznek előre a kapcsolatuk érdekében. Igyekeztem figyelni arra is, hogy jól legyen megírva, ám hibák még így is lehetnek, de a jövőben úgyis javítom majd. Ahogy eddig is, egy kis ízelítő:

Soha nem voltam még Szentendrén. Gergő szerint ez egy romantikus város. Elég sok mindent szeretne megmutatni és megnyugtatom, ráérünk. Nem kell vissza rohanni. Minden egyes vele töltött percet szeretnék kiélvezni. A Templomdomb hallatán ötletem sincs, hogy milyen helyre visz el először. Ennek a városnak ez a része kultikus helyszínnek számít. A piros tetős házak, a templomok tornyai remekül látszódnak innen. Szinte érzem azt, amiről népszerű lett. Az egyik kőoszlopnál észreveszek egy táblát. Elolvasom és a magaménak érzem.

A mai napon szembesültem azzal, hogy nem írok jól. Az a helyzet, hogy nem is írok rosszul, de jól sem. Mivel maximalista vagyok, így igen rossz hatással tud rám lenni ez. Egy kis okulás után javítás alá veszem a történeteimet. Így előreláthatólag nagyon nem hozok új fejezetet, hiszen átírom a részeket. Egyelőre nem tudom, hogy mennyi időbe is fog telni ez, mivel bétázókat manapság nem találni, így magamnak kell megoldanom és ha van célom (igenis komoly cél), akkor azért tennem kell. Őszintén szólva, a korábbi hobbim sem csigázott fel ennyire, noha szerettem csinálni. Az írás pedig egy olyan dolog, ami már nem hobbi, hanem szenvedély. És szeretném ezt úgy csinálni, hogy jó legyen. Ha csak magamnak akarnék írni, el sem kezdeném, mert lejátszanám az egészet a fejemben és annyiban is maradna a dolog. De mivel minden álmom az, hogy a saját könyvemet fogjam a kezemben, így komolyan tenni is szeretnék ezért. De fejlődni és tanulni sosem késő. Szóval, ha valakinek van álma, azért tennie is kell és én erre az útra szeretnék rátérni, akármilyen nehéz is lesz. Ha bízom magamban eléggé, akkor menni fog! A pénztárcába való nyúlás... már egy másik történet.

Nem vagyok a kapkodások híve, de, amikor tudom, hogy mit szeretnék, akkor nem teketóriázom. Bogi rájött, hogy mit is érez Gergő iránt és ezt szóban is szeretné közölni. Egy váratlan élmény azonban megtöri a lányt. De a soron következő randi, talán megnyugtatja kissé. Egy kis ízelítő:

A pénteki délelőtt hamar elillant, főleg azért, mert nem sok óránk van. Betti és én az anyjára várunk. Szandra pedig sietve hagyta el a termet, miután kicsengettek. Ebédszünetben az osztállyal beszéltünk a két hetes tervekről és számomra még ebben a pillanatban is meglepő, hogy ilyen könnyen belementek. Amit kiötleteltünk, az egész iskolára hatni fog. Abban bízom, hogy Gergőnek tetszik majd, valamint izgulok amiatt, hogyan fogadja a többi osztály. Persze az igazgatónak is tudnia kell erről. A folyosókon pár pillantást megengedtünk egymásnak Gergővel. Minden alkalommal vöröslő arccal néztem rá. Egyszer még intettem is neki, amit viszonzott, de kezét takarta a naplóval, ami épp nála volt. Egyszerre volt vicces és romantikus.