Eljött a búcsú ideje, vagyis csak a gportáltól. Nem is terveztem, hogy hosszú ideig leszek itt a blogommal. Mindenesetre, jó volt itt, de számomra a blogspot mégis jobb. Aki szeretné olvasni az írásaimat, vagy gondolataimat, annak itt a link:

Blogspotos blogom

Wattpados közösségnek már van discord szervere, talán emiatt jött az ötlet, hogy akkor a blogosoknak is lehetne. Szívesen beszélgetnék a cseréimmel, mert a chat számomra nem nyerő, de ide az oldalra azért kell :D Bárki jöhet, aki blogot vezet (de lehetőség van az olvasóknak is feljönni, de elsősorban blogosokat várnék). Remélem, hogy sokatok elfogadja majd, és fel is lép a szerverre, melynek itt a linkje:

Discord szerver bloggereknek

Már egy jó ideje szerettem volna novellákat írni. Van már egy, Vászon címmel. Ajánlom olvasásra, de a tegnapi nappal elkezdtem egy kötetet, melyben felnőtteknek szánt történeteket írok. Pár oldalas, hamar el lehet olvasni, azonban kötelességem hozzátenni, hogy 18+ kategóriában mozog mindegyik mű, ami bekerül ebbe. A napokban találkoztam ilyesmivel a wattpadon, és mivel korábban ugye terveztem is, így bele is vágtam. Nem mindegyik lesz részletes, nem mindegyikben megy el végig az esemény, de ettől függetlenül nem szeretném, ha bárki is panaszkodna, hiszen én jeleztem, hogy mi is a helyzet. Mindenki saját felelősségére olvassa el!

A masnis lány első fejezete elkészült, ami azt jelenti, hogy Rose Brown kalandos utazása kezdetét veszi. Az elején nem sok dolog történik, de a végén beindulnak a dolgok. Az első találkozások érdekesek, emellett igyekszem a helyszínek leírását részletezni. Ezen része nehéznek tűnhet, de csak el kell veszni a részletekben. Azt hiszem, jó fejezet lett, de érdekelne mások véleménye is. Egy kis részlet:

Sosem felejtem el azt a napot, amikor találkoztam Aranykával. Gyönyörű cica volt, a maga aranyló szempárjával, kecses mozgásával, és vékonyka hangjával. Ámulattal és kíváncsisággal hallgattam végig mindazt, amit akkor közölt velem. – Gyere velem és elviszlek egy csodákkal teli világba, mely a kapu mögött található. Egy gyermek kíváncsiságát ez hamar felkelti, és természetesen vakon ugrana bele. Azonban én más voltam. Nem akartam menni, de tovább győzködött. – Te más vagy, Masnis lány. Látod azt, amit sokan nem. Ez különleges dolog ám! Nem mindenkinek adatik meg, hogy a világom lényeit észrevegyék! A fülemet egy megnevezés ütötte meg, Masnis lány. Amikor rákérdeztem, annyit felelt, azért szólít így, mert egy masni van a hajamban. Mindig talált valami jellemző dolgot, amit az adott személyben vett észre és arról nevezte el.

Megírtam a bevezetőt A masnis lányhoz. Sokszor olvastam át, hogy jó legyen és szerintem elégedett lehetek. Szándékosan nem írtam bele semmit, amivel olyat lehetne olvasni, ami lelőne mindent. Egy érdekes kalandra hívok minden erre járót és remélem, élvezhető lesz minden sora. értelemszerűen az eleje nem lesz rögtön kalandos. Bejegyzésem végén lesz egy kis ízelítő, ahogy azt már meglehetett szokni tőlem.
Mint látható, az ünnepi kinézet lekerült, helyette pedig a történetemhez elképzelt fekete cica látható. Természetesen nem az én művem, mert én és a rajzolás két különálló dolog vagyunk (oké, én személy, de na...). Csodálatos ez a macskás kép. A masnis lány története amúgy már érlelődött bennem egy ideje, de csak mostanra lett meg igazán. A dark romance rajongói is megtalálhatják majd benne, amit szeretnek. De én magam is szeretem ezt a műfajt. Emellett megalkottam a borítóját is, hogy ideiglenes lesz-e, azt még nem tudom, de nekem tetszik. A történetnél meg lehet találni. És akkor az ízelítő:

Minden mese szinte ugyanúgy kezdődik. Egyszer volt, hol nem volt. Ez azonban kicsit mégis más, hiszen történetünk szereplője nem egy herceg, vagy hercegnő. Ó, lesznek majd azok is, de csak éppen hogy felbukkannak. Ennek a történetnek egy kislány a főszereplője, aki úgy született, hogy képes volt látni a különleges lényeket. Nem egy alkalommal hozta a frászt a szüleire. Szegények azt sem tudták, hogy mi van gyermekükkel. Túl élénk a fantáziája? Netalán annyira unatkozik, hogy ilyen meséket talál ki? Esetleg író akarna lenni? Egyik állítás sem állja meg a helyét. A kislány megtartotta magának ezt a titkot.