Megírtam a bevezetőt A masnis lányhoz. Sokszor olvastam át, hogy jó legyen és szerintem elégedett lehetek. Szándékosan nem írtam bele semmit, amivel olyat lehetne olvasni, ami lelőne mindent. Egy érdekes kalandra hívok minden erre járót és remélem, élvezhető lesz minden sora. értelemszerűen az eleje nem lesz rögtön kalandos. Bejegyzésem végén lesz egy kis ízelítő, ahogy azt már meglehetett szokni tőlem.
Mint látható, az ünnepi kinézet lekerült, helyette pedig a történetemhez elképzelt fekete cica látható. Természetesen nem az én művem, mert én és a rajzolás két különálló dolog vagyunk (oké, én személy, de na...). Csodálatos ez a macskás kép. A masnis lány története amúgy már érlelődött bennem egy ideje, de csak mostanra lett meg igazán. A dark romance rajongói is megtalálhatják majd benne, amit szeretnek. De én magam is szeretem ezt a műfajt. Emellett megalkottam a borítóját is, hogy ideiglenes lesz-e, azt még nem tudom, de nekem tetszik. A történetnél meg lehet találni. És akkor az ízelítő:

Minden mese szinte ugyanúgy kezdődik. Egyszer volt, hol nem volt. Ez azonban kicsit mégis más, hiszen történetünk szereplője nem egy herceg, vagy hercegnő. Ó, lesznek majd azok is, de csak éppen hogy felbukkannak. Ennek a történetnek egy kislány a főszereplője, aki úgy született, hogy képes volt látni a különleges lényeket. Nem egy alkalommal hozta a frászt a szüleire. Szegények azt sem tudták, hogy mi van gyermekükkel. Túl élénk a fantáziája? Netalán annyira unatkozik, hogy ilyen meséket talál ki? Esetleg író akarna lenni? Egyik állítás sem állja meg a helyét. A kislány megtartotta magának ezt a titkot.