Kedves naplóm! Hébe-hóba szembejön velem az, amit szerettem gyerekkoromban. Sorozatok, együttesek, filmek. Lényegében hasonló dolgok, mint másoknak. De szeretnék kicsit bővebben írni ezekről. Kezdjük a sorozatokkal. Sosem voltam híve a folytatásos, pár perces műveknek, de volt egy, amit bármikor újranéznék, ha lehetne. Ez a sorozat a Csacska Angyal. Flor volt sokak kedvence, köztük az enyém is. A dalokat rongyosra hallgattam és olyan ruhákba akartam bújni, mint amit a szereplőkön lehetett látni. Vagyis a lányokon. Minden alkalommal igyekeztem haza a suliból, hogy nézhessem az aznapi epizódot. Utáltam Delfinát és az anyját, szerettem Don Frigót és Flor képzeletbeli világát :D Ahogy kötődött a dióhoz, a tündérkéihez és a fájához is. Bár a fa inkább a második évadban volt látható. Sírtam, amikor Flor is és vigyorogtam, amikor ő is. Tulajdonképpen egy üde színfolt volt anno és most egy nagyon jó emlék. Mind a sorozat és a zenék is. A zenék, melynek sosem tudtam jól a szövegét, mégis énekeltem. El sem merem képzelni, hogy micsoda halandzsa hagyhatta el a számat. Hogy őszinte legyek, nem is akarnám tudni.

Aztán zenei téren a Linkin Park volt nagy hatással rám. A legjobb banda volt akkoriban és sikerükön ez látszott is. Azonban nem ez az együttes határozta meg a majdnem mindennapjaimat, hanem a The Rasmus (In the Shadows), akik 2003-ban váltak ismertté a zárójelben lévő dalukkal. Zenéltek már előtte is, de nem sokan hallhattak róluk. Akkoriban voltam 13 éves és mondanom sem kell, a plátói szerelem engem sem került el. Bizony, beleszerelmesedtem az énekesbe. Gyerekes dolog, de akkoriban oda és vissza voltam érte. De most komolyan... melyik fiatal nem élt át még ilyet? Amikor csak lehetett, az ő dalaikat hallgattam és hát... énekeltem is. Ja, szeretek énekelni, bár hangom nincs, de ha nem hallja senki, addig nincs gond. Az irántuk való rajongásom azonban nem tartott olyan sokáig, de jó érzéssel gondolok vissza azokra az időkre.

Filmek terén egy örök klasszikust szeretek (még a mai napig is). Már kívülről fújom, de sose unom meg. Ez a Vissza a jövőbe triológia, ugyanis 3 részes. Michael J. Fox alakítását nagyon szeretem benne, de a Dokit alakító színész is profi. Kettejük között érezhető a kémia, hiszen a párosuk feledhetetlen. Ha a címből nem lehetne sejteni, az időutazásról szól. Kétszer a múltba és kétszer a jövőbe, a végén meg egy repülő gőzös. Számomra minden momentuma lenyűgöző és bárkinek szívből tudnám ajánlani. A zenéi egytől-egyig szuperek. Biztos vagyok benne, hogy még megnézem jó párszor, amíg rá nem unok, de nem hiszem, hogy az megtörténik. Ezeken kívül voltak mások is, de azért eme dolgokat emeltem ki, mert közel álltak, vagy állnak a szívemhez.

Kedves naplóm! Elmaradtam a zenei kihívásommal, de ennek oka az, hogy nem akartam csak azt közzé tenni. Úgy véltem, unalmas lenne mindennap azt olvasni. Mielőtt pótolnám a dolgot, szerintem feltűnt, hogy más a kinézet. A képek nagyon szépek és szerettem volna színesben látni az oldalt. Nem volt rossz az előző, de a jelenlegi kinézetet imádom. A lényegre térve... Ma egy olyan dal kell, ami egy olyan emberre emlékeztet, akit el akarok feledni. Hát, az a helyzet, hogy ilyen nincs. Ez a nap kifog rajtam, mert számomra nincs olyan dal, amit személyekhez kötök. Ha helyhez kellene, akkor csak egy jöhet szóba, amit még gyerekkoromban a kórházban hallottam. Azon a napon közölték, hogy bent kell maradnom. A szüleim nem lehettek ott, ráadásul egy budapesti kórházról volt szó, mi meg egy órára laktunk a fővárostól. Egy gyerek számára ez kegyetlen és ha ezt a dalt meghallom, mindig eszembe jut az a nap.

Kedves naplóm! Az elmúlt időszakban jutottam arra a döntésre, hogy kellene nekem egy hobbi. Valójában már van és szeretem is, de arról itt nem lesz szó. Mivel szeretek fotózni, így ezzel kapcsolatban gondoltam, hogy akkor miért is ne fényképezhetnék? Természetesen nem más embereket és nem is magamat, hanem mindazt, ami körbevesz. Virágok, tájak, látkép és ilyesmire érdemes gondolni. Egy próbát megérne a dolog, szerintem. Ha már hobbi... az írásról sem feledkeztem meg, de nem akarom sűrűn hozni a fejezeteket, mert attól félek, abból csak katyvasz születik, ami nekem nem lenne megfelelő. Bár azzal tisztában vagyok, hogy könyv formájában egyik írásom sem lesz kapható, de ilyen szándékom sosem volt. Emellett szeretném a könyveim gyűjteményét növelni, hiszen már régen olvastam valami újat és már nagyon kellene. Gondoltam arra, hogy a kedvenceimből hozok egy véleményező írást, de régiek már és a mostani újdonságokról szívesebben csacsognék. Már tervben is van egy könyv, amit megfogok rendelni. Még a tik tokon futottam bele egy olyan videóba, amelyben a nő erről a könyvről áradozott. Remélhetőleg majd én is áradozásokban kötök ki. Illetve amivel még elfoglalom magam, az a PC játékok. Genshin Impact, Stumble Guys, Fall Guys és robloxon pár olyan, amiben kreatívkodhatok. Hébe-hóba Among Us, vagy a World of tanks is beesik a képbe. Nos, igen, szeretek játszani is. Még tudnék mit mesélni, de sokáig szeretnék blogolni és mindig van olyan, amiről lehet írni.

Kedves naplóm! Ritka az, amikor egy film képes arra, hogy magával ragadjon és ne is akarjak mással foglalkozni. Ennek a filmnek azonban sikerült. Úgy ültem le elé, hogy már a címe is tetszetős volt (A könnymester legendája), a leírása méginkább. Nem néztem még utána, hogy van-e könyv belőle, de majd kiderítem és ha van, be is szerzem. A történet egy lányról szól, aki árva lett, miután a szülei egy baleset során életüket vesztették. Árvaházba került, ahol nem volt számára kegyes a sors, mégis lett egy barátja, illetve még valaki, aki a háttérben maradt (nem részletezném). Nica és Rigel egy olyan párhoz kerülnek, akik ideális életet tudnak számukra nyújtani. A két fiatal különleges kapcsolatot ápol egymással. Romantikus lelküeknek nagyon is ajánlom. És most jöjjön a véleményem. Számomra ez a film valami lenyűgöző és nagyon-nagyon jó. Már az elején lehet tudni, hogy mi is van a két szereplő között, de ezt jó módon tálalják, némi erotikával (tényleg nincs benne olyan, ami egy tininek nem való). Kettejük kapcsolata olyan, hogy aki nézi, az mindenképp szeretné őket együtt látni. Legalábbis, én így voltam vele. Meg van benne a kellő dráma, de még sincs benne feszültség. Nica egy olyan lány, aki nem csak szép, hanem egy tiszta jellem is. Bár néha titokzatosnak tűnhet, mégis hamar a szívbe lehet zárni és lehet úgy vélekedni, hogy annyi szenvedés után, megérdemli a boldogságot. Rigel más egy másik kategória. Nem sokat beszél, vigyáz azokra, akiket szeret, vagy kedvel. Azonban bezárkózik, mégis van egy személy, aki neki mindent is jelent és különleges módon óv. Mondhatni, sajátosan szeret. Meglehet, depresszív hatást kelt, de nem kűzd azzal.
Összeségében számomra különleges élményt nyújtott, nem egy alkalommal dobogtatta meg a szívem. Mindemellett ösztönzött az írásra is, noha ez nem mutatkozik meg jelenleg. Bevallom, a zenéire nem figyeltem oda, de majd valamikor meghallgatom őket, de biztosan olyanok, amiket többször is meglehet hallgatni. Olyanoknak javasolnám elsősorban, akik szeretik a romantikus történeteket, mert ebben akció és egyéb dolgok nincsenek. Abban biztos vagyok, hogy a jövőben még megnézem valamikor. Hogy volt-e benne negatívum? Részemről nem állítanám, de tökéletes film nincs. Biztos vannak hibái, de ha filmezni kezdek, sosem azokat keresem.

Kedves naplóm! Ma egy olyan dalnak kell jönnie, ami a nyárra emlékeztet. Ebből azért elég sok van, amik nyárra készültek. Számomra viszont egy van, ami szóba jöhet ezen a téren és ez az AWS Viszlát nyár című száma. A rock amúgy is a kedvenc műfajom és a bandát is szerettem.