Bogi

Zsong a fejem, miközben Betti beszél. Összeszorítom szám és átkozom ezt a ruhát, ami rajtam van. Amikor barátnőm elhallgat, úgy ülök le, mint aki száz évig álldogált volna. Szandra nem mutat semmilyen reakciót az iménti dolgokra. Sőt, senki sem kiabál be, hogy a tanár miért reagált így az egyik diákjára. Talán hihetem azt, hogy csak én beszélem be magamnak a lebukás veszélyével járó dolgokat? Akárhogy is, soha többé nem öltözhetek így fel. Ha lemegy ez a nap, akkor sose hagyom magam rábeszélni ilyen ruhára. Vagyis, az iskolában semmiképp. Gergő a tábla felé fordul és elkezd írni valamit. Megkér minket, hogy mi is tegyünk így. A szemem viszont nem veszem le róla. Mikor megfordul, rám néz, kissé feljebb emelem fejem, jelezve, hogy tartom a szemkontaktust. Enyhén megrázza fejét. Egy pimasz mosolyt megengedek magamnak. Azt hiszem, ezért kapni fogok. Elfordítja arcát. Magyarázni kezd. Fejemet bal kezemnek támasztom. Esküszöm, hogy nem akarok neki rosszat. Nem provokálom, és ha kell, ígéretet is teszek ez ügyben. Miközben beszél, nem figyelek másra, csak szájára. Ajkamba harapok és hagyom, hogy gondolataim elszabaduljanak. A terem teljesen üres, csak mi ketten vagyunk itt. Közelebb lép hozzám és a tanári asztalhoz szorít. Nem enged kiutat, kezeit az asztalra teszi, emiatt olyan közel van az arca az enyémhez, hogy majdnem csókolózunk. Felülök, miközben ő csökkenti a távolságot. Lábaimat szétnyitja, nincs már köztünk semmilyen szünet és ekkor érzem meg…

- Boglárka, ha ennyire nem tud figyelni, akkor önnek több feladatot adok! - a kimért hangja térít észhez. Össze vagyok zavarodva. Meghökkenve nézek rá és egyszerűen nem tudok mit reagálni. - Óra után szeretném, ha váltanánk pár szót.
- Rendben. - lesütöm szemem és nem foglalkozom mással, csak azzal, amivel kell. Vagyis az órai anyaggal.

Egész órán nem néz rám, még arra az oldalra sem, ahol ülök. Feszültnek érzem magam és nem tudom, hogy mit tegyek. Óra után biztosan le fog szidni, amire jobb, ha felkészítem magam. Most a legkevésbé sem várom a kicsengetést. Nem szoktam a lábamat mozgatni, de most kivételt teszek. Ideges vagyok és túl akarok lenni a mai napon. Minél hamarabb. Aztán megszólal a csengő. A többiekkel együtt pakolni kezdek, de amint mindent elrakok, nem mozdulok. Szandra megsimogatja vállam, aztán azt mondja, hogy odakint megvárnak Bettivel. Csak bólintok. Gergő az ajtóhoz lép és megvárja, míg mindenki kimegy, aztán kulcsra zárja az ajtót. Gondolom azért, hogy amíg lehordja a fejem a helyéről, ne zavarja meg senki. Ide lép elém és most fordított helyzetben vagyunk. Ő áll, én ülök. Karjait összefonja mellkasa előtt, akárcsak én. Egyik szemöldökét felemeli a mozdulatomra.

- Mi ez az öltözék? - rögtön a lényegre. Remek!
- Csak egy ruha, semmi több. - felsóhajt, plafonnak emeli fejét egy pillanatra. Ez most olyan, mintha arra gondolna, hogy, “milyen lány ez”.
- Megkérlek, hogy többet ne gyere ennyire feltűnő öltözékben! - kezeimet szétválasztom és felállok. Végignézi a mozdulatot, de mérges tekintete nem szűnik meg.
- Miért? - elé lépek, majd felnézek rá. - Én is megkérhetlek, hogy ne reagálj úgy, ahogy tetted! - leengedi kezeit.
- Kérlek, Bogi! Ehhez most nincs kedvem! - nem értem, hogy miért van kiakadva. Nem meztelenül jöttem be.
- Mihez nincs kedved? - ajkaira pillantok, majd fel szemeire. - Tudod, nincs ezen a ruhán semmi pánt, ami ott tartaná magát, ahol kell lennie. - nyel egyet. Istenem, úgy tetszik, hogy így reagál. Egy halk sóhaj után folytatom. Nem kellene, mert a szünet nem hosszú az első 2 óra között, de most nem érdekel. - Csak lehúzod és… - nem várja meg, míg befejezem, mert mohón tapad számra és nyelvét bedugja. Kezei hátamat szorítják, én pedig megkapaszkodom karjaiban. Dühös a csókja, de tetszik. Megszólal a csengő, amitől teste egy pillanatra megfeszül. Alsó ajkamba harap, amitől megborzongok. Eltávolodik. Mindkettőnk mellkasa fel és le jár.
- Gyere át hozzám délután. - kérésén meglepődöm. - Azért, hogy megbüntesselek! - mosolyra húzom szám. A fülemhez hajol. - Rossz kislány vagy! Rád fér a dorgálás! - eltávolodik és csillogó tekintettel néz végig rajtam, amitől furcsa bizsergés fut végig testemen. - Miattad elkések! - az ajtóhoz lép, amin elfordítja a kulcsot.
- Én is miattad! - táskámat felkapom a földről. Mielőtt kinyitná, még mondok neki valamit. - Írd meg üzenetben, hogy hol veszel fel órák után! - egy puszit hintek ajkaira és kinyitva az ajtót, barátnőimhez lépek, akik már idegesen toporognak.
- El fogunk késni! - morog Betti, aztán elindulunk. - Anya ha megtudja, kinyír!
- Nem fog! - válaszolom röviden és gyors léptekkel megyünk a következő óránkra. Mindhárman késünk, így csak nem kapunk büntetést a biosz tanárunktól.

Utolsó órám, szinte utolsó percében érkezik az üzenet, amire egész idő alatt vártam. Gyorsan kell pörögjön az agyam, mert Bettivel kellene hazamennem, de ma ez nem fog menni. Annyit már tud, hogy van valaki az életemben, csak azt nem, hogy pontosan ki is az a valaki. Gyorsan összepakolok és mielőtt kilépne a teremből, megállítom. Csak annyit közlök vele, hogy programom lenne délután és, hogy mondjon valamit az anyjának, miért is nem “otthon” leszek. Sejtelmesen mosolyog, de bólint kérésemre. A suli melletti kertes házak sokasága között fog várni. Egy sárga épületet keressek, ami a második sornál található. Kilépve az épületből, jobbra veszem az irányt. Nem futok, de szinte mégis. Érzem, hogy kicsit felcsúszik a ruha, így igyekszem lehúzni. Elérek az első sorházakhoz. A szívem izgatottan ver. A másodiknál egy pillanatra megállok és kigombolom a farmer kabátomat. Pimasz vagyok, de nem bánom. Befordulok balra és már látom is az autót, amiben ott ül és rám vár. Egyre közelebb és közelebb lépek. Kinyitom az ajtót, beszállok. Mielőtt bekötném magam, odahajolok hozzá és egy puszit nyomok ajkaira. Mielőtt eltávolodnék tőle, megfogja tarkóm és magához húz, hogy csókot váltsunk. Gyengéden markol hajamba, aminek hatására izgalom fog el. Kissé meghúzza, hogy nyakamat kezdje kényeztetni. Megremegek érintésére. Eddig nem csinált ilyet. Felsóhajtok, szemeimet lehunyom. Lassú mozdulatokkal halad felfelé, egészen a számig, aztán megcsókol. Olyan szenvedéllyel, hogy ezzel teljesen megőrjíti a testem. Nem gondoltam volna sosem, hogy a csók finom tud lenni, emellett hihetetlen érzéseket vált ki belőlem. Ennél többet akarok. Pár percig tartó csók csatánk után eltávolodik. Tekintete mellkasomra kúszik, amitől elpirulok. Elfordítja arcát, kissé megrázza fejét, de mosolya mindent elárul. Tetszik neki, amit lát. Tisztában vagyok azzal, hogy iskolán belül nem akarja, hogy így jelenlek meg. Kívül is csak akkor talán, ha nála vagyok és senki sincs ott. Elhelyezkedem az ülésben, bekötöm az övem és már indulunk is. Hozzá. Hogy mi fog történni, még nem tudom, de nem hiszem, hogy tévénézés lesz a terve.

Becsukja maga mögött az ajtót. A nappaliba irányít, leültet a kanapéra. Számomra meglepő dolgot tesz, leveszi a cipőmet, amitől ajkaim szétnyílnak. Leteszi a bútor mellé. Amikor a zoknival játssza el ugyanezt, már zakatol a szívem. Letérdel. Egy puszit hint lábfejemre. Hátradőlök, miközben némán veszem a levegőt. Némán, de gyorsan. Lábfejemet megemeli és nyelvét végighúzza talpamon, amitől hátra döntöm fejem és kicsúszik egy úristen a számból. Ránézek, ő pedig rám. Elengedi lábamat. Hidegnek érzem a padlót. Felegyenesedik, de a pozícióján nem változtat. Megragadja kezeivel combjaimat és kijjebb húz. A ruha, ami rajtam van, felcsúszik, így szabad láthatást biztosít a fehérneműmre. Gergővel szemezek, akinek tisztán kivehető a vágy, ami most benne tombol. Nyelek egyet, mert én is hasonlót érzek. Bal keze derekamra csúszik és még közelebb ránt magához. Kezeimet vállára helyezem. Szinte már semmi távolság nincs köztünk. Szemeimet lehunyom. Homlokát az enyémnek nyomja. Sóhajt egyet, majd én is követem ebben.

- Miért vagy rám ilyen hatással, Bogi? - nyelek egyet és magamban konstallálom, hogy milyen sokszor teszek így. - Úgy a magamévá tennélek! - akaratomon kívül nyögök fel. Kívánom őt, viszont nem tudom, hogy mit tegyek. Nem akarok hirtelen felindulásból megtenni semmit.
- Azt hittem, hogy büntetést kapok. - ajkaimra tévednek szemei. Kissé megszorítom vállait. Nyakához hajolok, óvatosan megharapom, amire egy nyögést hallok tőle. Mosoly jelenik meg tekintetemen.
- Azt is fogsz! - eléri, hogy elengedjem, hogy aztán ő a kanapéra döntsön. - Csak ne legyél túl hangos! - jézusom! Lassan és kínzóan simítja végig combomat, míg el nem ér a bugyimig. Megfogja a széleit és óvatosan kezdi lefelé húzni. Mellkasom gyors tempóban mozog, hol le, hol fel. A tudatom kezd tompulni, miközben megszabadít a számára felesleges ruhadarabtól. Félredobja, széthúzza lábaimat. Lehunyom szemem, fejemet hátradöntöm, aztán megérzem nyelvét. Tettére egy hangos sóhajjal válaszolok.

Fejem vállán pihen, miközben a tévében egy romantikus vígjáték megy. Kezeink összekulcsolva vannak lábán. Ha ilyen a büntetés részéről, mindig rossz leszek. Élveztem, hihetetlenül élveztem és számítottam is valami ilyesmire. Jól érzem magam, de nem csak azért, mert az imént kényeztetett. Azért is, mert olyan nyugodt most minden. Hirtelen jut eszébe valami, így elengedjük egymást. Magamra hagy és a konyha irányába tart. Kíváncsiságom miatt úgy döntök, hogy követem. A pultnál áll meg. El vesz egy kést, beljebb lépek és mellette állok meg. A vágó eszközt leteszi.

- Segítsek valamiben? - egy pillanatra rám néz, megrázza fejét. A hűtőhöz lépked, amit kinyit és kivesz pár dolgot onnan. Visszajön mellém, leteszi őket a márványozott munkaasztalra. Egy zöldség, szalámi, vaj, sajt. - Ó, csak nem egy szendvics? - korogni kezd a gyomrom.
- Szívesen főznék valamit, de nem tudom, hogy meddig tarthatlak itt. - ezzel eszembe juttatja a kialakult helyzetemet. Fel kellene hívnom anyámat. Tudnom kell róla, hogy mi van vele és apával. Illetve, hogy mi is van most egykori otthonommal. - Minden rendben? - kérdőn nézek rá. - Elszomorodtál. - elmondhatom neki, elvégre, nincs olyan dolog, ami rossz fényt vetne a családomra és rám. Még akkor sem, ha apa nem fizette a foglalót.
- Nos, eléggé rossz helyzetbe kerültem a családommal. - elmesélek neki mindent. Hogy apát láttam sírni a csekk felett, hogy hallottam a szüleimet veszekedni. Azt is, hogy a barátnőm otthonában vagyok és talán úgy gondolom, hogy anyáék elfognak a válni. A végére kijön pár könnycsepp, amit letöröl.
- Minden rendben lesz! - ezt szerintem ő sem hiszi el. Szipogok egyet, amire elővesz a szekrényből egy papírzsepit. Elveszem és kifújom az orrom. A lenti szekrénysor egyik ajtaját kinyitja, ahol egy kuka van. Kidobom. - Talán nem most azonnal, de helyre fognak jönni a dolgok. Ha bármi van, mondd el! Ne tartsd magadban! - bólintok. - Most pedig, segíts! - elnevetem magam és kezembe veszem a kést és egy paprikát, majd elkezdem felvágni.

Pár perc elteltével újra a kanapén ülünk és a közös szendvicseinket esszük, folytatva a filmet. Egyelőre nem tudom, hogy meddig maradhatok, hiszen estig még sem lóghatok el. De Betti biztos jó indokkal kibeszélt, így senki sem fog keresni. Ha ott leszek náluk, mindenképpen telefonálok. Mivel éhes vagyok, hamar befalom, amit összedobtunk. A tányért az asztalra teszem és kényelmes helyzetben ülök. Annyira nem figyelek a filmre. Az jut eszembe, amit nem is olyan régen tett velem. Szívesen viszonoznám, de azt sem tudom, hogyan kellene. És nem is akart többet, szóval majd máskor. A másik tányér is az asztalra kerül. Mikor visszaül, vállát az enyémhez nyomja. Egymásra nézünk, ő ajkamra pillant, amire szándékosan megnyalom szám. Visszanéz a szemembe. Pár másodperc után azon kapom magam, hogy az ölében ülök, vele szemben és csókolózunk. Egyik keze tarkómon, másik derekamon. Nyelve andalítóan lassan mozog az enyém körül, miközben én arcát fogom. Fejemet oldalra billentem, amire hajamba túr. Enyhe paprika ízt érzek, mégis ez olyan édes, hogy megmagyarázni sem tudom. Teljesen átadom magam minden érzésnek, ami bennem van. Kezei hátamra csúsznak, csókunkat megszakítja. Megragadja hátul ruhámat és már arra számítok, hogy lehúzza, ezzel szabaddá téve melleimet, ugyanis melltartó nincs rajtam, de megszólal a telefonom. Felmordulok. Nem jött jókor!

- Vedd fel! - nyakamba csókol és gyengéden letol magáról. - Biztosan fontos.
- Jól van! - a táskához lépek, kiveszem a telefont. A kijelzőn Betti száma áll. Felveszem és beleszólok. - Baj van?
- Nincs, csak anya szabályai szerintem lassan rád is érvényesek lesznek. - hát ennek nem örülök. - Úgy gondolja, hogy, mivel nálunk laksz, így felelősséggel van feléd. Nem szeretné, ha bajba keverednél, vagy ilyesmi.
- Persze, ez jogos. - egyetértek Bettivel és az anyjával is. - Menjek haza? - Gergőre nézek, aki veszi a lapot. Végignézem, ahogy feláll és a bejárati ajtónál lévő kulcsok közül kiveszi azt, amelyik az autójához tartozik.
- Igen, ha lehet! Gondolom a pasiddal vagy és sajnálom, hogy nem hagylak kibontakozni, de…
- Értem, ne aggódj. - Gergőre mosolygok. - Akkor a pasim elvisz haza. - ő is viszonozza a gesztust. Elveszem fülemtől és kinyomom, majd vissza teszem táskámba, amit feldobok a vállamra.
- Ha már a pasid vagyok, akkor jogomban áll megkérni, hogy igazítsd meg magadon ezt a ruhát. - egy nevetés közepette megrázom fejem. Fenekemnél lejjebb, míg mellkasomnál, feljebb húzom. - Mehetünk? - kérdése közben felveszem a zoknimat és cipőmet.
- Igen! - kinyitja a bejárati ajtót, amin kilépek, majd ő is és bezárja maga mögött. Beszállok a kocsiba, bekötöm magam. Ő is ugyanígy tesz, aztán beindítja a motort, ami csendesen berregni kezd.
- A biztonság kedvéért távolabb teszlek le, nem a ház előtt. - bólintok. Eddig bele sem gondoltam, hogy a házán kívül és talán a termen belül, nem mutatkozhatunk együtt sehol. Ez kicsit lelomboz, de megértem. Nyáron azért más volt a helyzet, hiszen egy ismerősbe sem futottunk bele. Ezúttal viszont nem is történhetne meg. Mégis ki venné be, hogy korrepetál és azért vagyok a társaságában? Kitalálhatunk hazugságokat, de nem szeretnék egy hazugságokra alapuló kapcsolatot.

Út közben nem beszélgetünk. Ő az utat figyeli, ahogy én is. Csak akkor nézek rá, amikor a kért helyen áll meg. Eszembe jut valami, amit talán eddig nem is beszéltünk meg. Milyen kapcsolatban is állunk mi egymással. Amint felteszem neki a kérdést, szinte azonnal válaszol. Ő a pasim, a párom, vagy, ha úgy tetszik nekem, akkor a kedvesem. Kikötöm a biztonsági övet, közelebb hajolok hozzá és egy csókkal köszönök el, aztán kiszállok és becsukom az ajtót, miután kiveszem a táskámat. A vállamra helyezem, miközben integetek neki. Hátat fordítok és elindulok a ház felé. Ez az első alkalom, hogy ennyire közel kerültünk egymáshoz. Ha Betti nem csörög, ki tudja, hogy mi történt volna. Enyhén megborzongok a tudatra. Nem csak én akarom Gergőt, ő is így érez irántam.


Betoppanok a házba, ahol Betti fogad. Anya telefonált ide és velem szeretett volna beszélni, de ugye nem voltam itt. Barátnőm szobájába megyünk és egyelőre nem faggat, aminek örülök. Lepakolok mindent, gyorsan magamra kapok egy szürke pólót és fehér cicanadrágot, aztán telefonálok anyának. Pár kicsengetés után veszi fel. Érdeklődik a hogylétem felöl, de nyugodt lehet, mert jól vagyok. Ő már kevésbé, de már az anyjánál. Amikor apa felöl kérdezem, feltűnik, hogy terel és inkább a sulit hozza fel. Nem erőszakoskodom vele. Ha akar, akkor majd beszél erről. Csakis ő tudja, hogy mikor lesz hozzá elég ereje. De megtört, ehhez elég a hangja is, hogy megértsem és tudjam. Valamikor találkozni szeretnék vele, szerencsére ezzel ő is így van. Most viszont még türelmemet kéri. Úgy érzi, hogy kell egy kis idő neki, amíg megpróbál lábra állni. Egy szeretlekkel köszönünk el. Betti anyjától megkérdezem, hogy apa nem-e keresett, de nem. Nem igazán tudom, hogy felhívjam-e, de talán majd máskor. Valamiért félek a vele való beszélgetéstől. Fogalmam sincs, hogy miért. Betti és én felmegyünk a szobájába. Én bepakolok a holnapi napra és örömmel látom az órarendemen, hogy Gergővel nem lesz órám. A mai után, nem tudom, hogyan néznék úgy a szemébe, hogy ne érezzek semmit.

- Na és… - kezdi Betti. - Hogy telt a romantikus délutánod? - nem bírok, nem mosolyogni. - Ó, szóval remekül! - mindketten az ágyra hasalunk. - És milyen? - ajkamba harapok egy pillanat erejéig. Kezeimre teszem fejem.
- Nagyon jó! Nyáron találkoztam vele először. - visszaemlékszem az akkori napra. - Vele ültem fel az óriáskerékre. Azután, szinte majdnem minden napunkat együtt töltöttük.
- Mázlista! - fenekemre csap, mikor felül. Elnevetem magam. - Bár nekem lenne pasim!
- Ha folyamatosan a foglaltakra buksz, sosem lesz! - komoly tekintettel nézek rá, miután én is ülő helyzetbe hozom magam. - Miért nem keresel valakit, aki szabad préda?
- Nem tudom. - megrántja vállát. - Valahogy izgalmasabb azokkal a férfiakkal flörtölni, akiknek van valakijük.
- De ez nem szép! Állj le ezzel! - nem reagál sehogy. Gondolom nem akar veszekedni és, hogy őszinte legyek, nekem sem lenne kedvem hozzá. - Tudod mit? - érdeklődve néz rám. - Mi lenne, ha tanulnánk egy kicsit? - elhúzza száját. Egy párnát vesz a kezébe és hozzám vágja. Én csak nevetek ezen, de azért visszadobom neki.