Bogi

A nyár utolsó napján mivel is tölthetném az időmet, mint Gergővel. Most először járok nála. Nem is tudtam, hogy kertesházban él, egyedül. Amikor magához invitált, kissé vonakodva fogadtam el. Robi esetében azért volt más, mert a szülei ott voltak, szinte mindig. Itt viszont kettesben vagyunk. Csak ő és én. Leültet az előszobában lévő kanapéra, amivel szemben van egy nagyképernyős tévé, alatta egy két polcos szekrény, filmekkel. A konyhából jön be egy tál popcornnal a kezében. Az üdítőket már korábban letette a kanapé előtt lévő asztalra. Lehuppan mellém, a nassolnivalót kettőnk közé helyezi. Lassan délután kettőt üt az óra. Megbeszéltük, hogy olyan filmet nézünk, amin sokat lehet nevetni. Jim Carrey egyik művét tette be a dvd lejátszóba. Az elmúlt napokban egyre többet kerestük egymás társaságát. Eközben rájöttem, hogy szeretek vele lenni és úgy vélem, hogy ő is ugyanígy érez. A mindennapjaim részévé vált. Holnaptól viszont más lesz a helyzet, ugyanis elkezdődik az újabb tanév és ki tudja, hogy mire számíthatok. De bízom a legjobbakban. A homlokomra kapott puszi óta nem tett semmit. Én viszont szeretném, ha ez megváltozna. De tudom, hogy nem lehetek erőszakos. Jim arca felbukkan a képernyőn egy hajhálóban. Egy pékségben készül interjúztatni egy idős nőt és gondolom annak a fiát. Gergő közben átteszi a tálat a másik oldalára és közelebb jön hozzám. Jobb kezét átveti fejem felett és vállamra helyezi, hogy csökkentse a távolságot kettőnk között. Lábaimat felhúzom és neki dőlök, fejem a vállán köt ki. Ez így sokkal jobb, de remélem, hogy nem alszom el.

- Ugye nem baj? - hirtelen teszi fel kérdését. Gondolom a helyzetünkre gondol. Megrázom fejem. - Popcorn? - ismét fejrázás.

A filmre kellene koncentrálnom, de amint megérzem illatát, nem fókuszálok arra, ami a képernyőn történik. Fejem kissé felemelem és adok egy apró puszit nyakára. Érzem, hogy megfeszül, aztán felsóhajt. Tetszik a reakciója, így folytatom, de előbb úgy helyezkedem, hogy kényelmes legyen. Majdnem szembefordulok vele. Gyengéden harapom meg fülcimpáját, amitől felkuncog. Apró puszikkal haladok szájának széléhez, ahol megállok. Kezei hátamra csúsznak, tekintetünk találkozik. Szemei csillognak, közelebb von magához, így kicsit fölé kerülök. Ajkaimat nézi, aztán vissza a szemeimre, végül megcsókol. Először csak a szánk ér össze. Óvatosan mozog, én beletúrok hajába és neki elég ennyi ahhoz, hogy elfektessen a kanapén. Nem nehezedik rám, kezeivel a fejem mellett támaszkodik és szenvedélyesen csókol. Nyelve hol lassan, hol gyorsan járja a táncát az enyémmel. Kezeink összekulcsolódnak a fejem felett. Egyik lábamat szándékosan emelem fel, hogy a lábai közötti érzékeny részéhez nyomjam. Erre eltávolodik és egy halk nyögés szerű hang bukik ki belőle.

- Ne ingerelj! - mosolyra húzza száját. Ártatlan tekintettel figyelek rá. - Még nem szeretnék ennél többet!
- Ne aggódj, én sem. Csak játszom. - nevetve rázza meg fejét, aztán folytatja a csókunkat, miközben a tévében Jim hozza a szokásos formáját.

Pár perc múlva a fejem a térdén pihen. Ujjával a hajammal játszik és igyekszik a filmre figyelni, akárcsak én. Érdekes a pozíció, de tetszik. A popcornos tál azóta az asztalra került és egyikünk sem igazán evett. Talán majd később. Felnézek Gergőre, aki csillogó szemekkel néz le rám. Megsimogatja arcom azzal a kezével, ami eddig hajammal bíbelődött. Eddig esélyünk sem volt arra, hogy ilyen intim helyzetben legyünk. Mindkettőnk arca komolyra vált. Tudom, hogy mire gondolhat, de egyikünk sem fog lépni. Még. Nem állok rá készen és ő sem azért invitált ide, hogy olyan dolgot tegyünk, amivel csillapíthatjuk a vágyat, amit jelen pillanatban érzünk. Mégis… felülök és elérem, hogy újra megcsókoljon. Ezúttal olyan szenvedéllyel, hogy testem minden porcikája érintésért kiált.



Kicsit sem hiányzott az újabb tanév, de elkerülhetetlen volt és ezt jól tudtam. Nem utálok suliba járni, hiszen az egyik jó tanuló vagyok itt és pár tanár kedvel is. Sosem voltak rossz jegyeim és valamiért példaértékű diáknak tartanak. Amit nyáron csináltam, az nem nevezhető annak, hogy megérdemeljem a kiemelt rangot. Akárhogy is, a mostani tanévet úgy kezdem meg, hogy a barátom egy tanár. Mivel ma korán érkeztem, az igazgató látni akart. Nem tudtam, hogy miért, de az irodájába mentem. Amikor beléptem, meglepetten vettem észre, hogy Gergő is ott állt. Ő is hasonlóképpen reagált. Már arra gondoltam, hogy tudnak arról, milyen kapcsolatban állunk, de amikor közölte, hogy ebben az évben nem csak a tanulással kell foglalkoznom, hanem az osztályom ügyeivel, megnyugodtam. Gergő pedig azért volt bent, mert ő lett az osztályfőnököm. Hát erre nem készültem fel, sem arra, hogy képviselője lettem az imádott osztályomnak. Érdekes évnek nézek elébe.

- Oké… - kezdi Betti és leül a padjába, majd felém fordul, mivel a háta mögött ülök. - Szóval osztályképviselő lettél. - csak bólintok. Ezzel nem is lenne gond, de terhet tettek a vállamra. Sokat kell itt lennem és minden bizonnyal Gergő társaságát élvezhetem. Örülnöm kellene, de tudom, hogy ez nem lesz egyszerű. A korhatár, a kapcsolatunk ezen a helyen… A tegnapi napon végig egymással foglalkoztunk, a filmmel kicsit sem. A végére alig éreztem a szám. - Az első ötleted lehetne az, hogy kevesebbek legyenek a tanórák. Utálok végigülni 45 percet.
- Ebbe nekem nincs beleszólásom. - sóhajt egyet. Szandra pont akkor lép be a terembe és fáradtan ül le mellém. - Nem tudtál aludni?
- Hagyjuk! A szüleim nyaggatnak. Alig akartam felkelni, anyámmal összekaptam és a pasim sem reagál az üzikre. - megsimogatom hátát, amolyan bátorításképpen. - Hogy telt a nyaratok?
- Nálam csak a szokásos. - kezdi Betti, de nagy mosolyra húzza száját. Szandra kérleli, hogy meséljen, de fejrázást kap. - Majd szünetben. - mire ezt kimondja, becsengetnek.

Belép a tanár, aki új, legalábbis a többieknek, hiszen én jól ismerem. Az asztalához lép, köszön, bemutatkozik, majd leül. Kicsit zavarban van, ami miatt megértően nézek rá. Egy apró pillanatra tekintetünk találkozik, amire a szívem heves zakatolásba kezd. Naná, hogy a tegnap este jut eszembe. Tudtára adja mindenki számára, hogy ő az új osztályfőnökünk és nem tagadhatja le, hogy izgul. Ez neki egy új szerep. Elmondja azt is, hogy mi lesz az én dolgom és számít a segítségemre, amire kap tőlem egy bólintást. Szandra egy papírt csúsztat kezemhez.

“Milyen jóképű!”

Igen, az! Nagyon is! Nem reagálok az üzenetre, de most jövök rá, hogy egy árva mukkot sem meséltem a barátaimnak arról, hogy mi is történt velem. Még azt sem árultam el nekik, hogy szakítottam Robival. Aki mellesleg a másik padsorban ül és Szandra az, aki elválaszt tőle. Tekintetem Gergőre vetem, aki arról magyaráz, hogy matekot fog tanítani nekünk. Valamint kössük fel a gatyánkat, mert elég szigorú lesz. Erre muszáj vagyok mosolyogni, amit pont elkap és ő is elenged egyet, de csak pár másodpercre, aztán megkér mindenkit, hogy mutatkozzunk be. Amikor rám kerül a sor, úgy teszek, mintha most találkoznánk először, de játékos tekintete kissé kizökkent. Mindenesetre sikeresen elmondtam, amire kíváncsi volt. Vele ellentétben, én végig őt figyeltem és a tegnapi csókcsatánkra gondoltam. Mellesleg, a filmből nem is láttam szinte semmit.
Az óra végén oda rendel magához azzal, hogy beszéljek az osztályról, addig mindenki igyekszik ki a folyosóra, vagy az udvarra. Mivel a második emeleten vagyunk, így nem láthatnak be. Barátnőim egyértelműen bent maradtak, ugyanis a következő óránk is itt lesz. Az első napon nem történik semmi. Mindenki igyekszik visszarázódni a sulis napokra. Az ofők elmondják, hogy mire lehet számítani az adott évben. Más órákon pedig csak ülünk és mesélünk.

- Első kérdésem, hogy magázódás megy itt, vagy tegeződés? - logikus kérdés. Ő az asztalánál ül, én pedig vele szemben állok. - Szeretnék alkalmazkodni.
- Tanára válogatja. - válaszolom egyszerűen, amire csak kérdő tekintetét kapom meg. - Nos, ahogy szeretnéd. - belenéz szemembe, amitől érzem, hogy elpirulok. Szívesen hajolnék le, hogy zavarba hozzam én is őt, de tudom, nem tehetem. - A legtöbb tanárunk magázódik, kivéve aki a tesit tartja. De ő is azért, mert örök fiatalnak hiszi magát. Már 50 éves.
- Értem. - bólint. - Akkor magázódjunk! - elhúzom szám, amit észrevesz, de nem reagál. - Sajnálom! - csak ennyit mond. Tudom, azért nem vagyok ostoba, hogy ne tudnám a szabályokat. Elfordulok, de egy pillanatra visszatart. - Később beszélhetnénk. - bólintok és visszamegyek a helyemre.
- Elmesélhetem a nyaram, csajok? - Betti izgatottan teszi fel a kérdését. Szandra és én egyszerre vágjuk rá, hogy kezdje. Megismerkedett egy házas férfival a nyaralás közben. Sokat beszélgettek, egy alkalommal le is ittatta és majdnem megvolt már neki az együttlét, de telefonált a felesége és lelépett. Persze nem azonnal, hiszen alig állt a lábán. Erre csak a fejemet ráztam. Le kellene erről szoknia. Azért annyit még elárult, hogy napbarnított bőre volt és kockás hasa. Hasznos és fontos információ.
- Csá csajok! - Robi áll meg a padom előtt, a cigi szag azonnal megüti orrom és elfintorodom. Mióta dohányzik? - Beszélhetnénk? - kérdését nekem szánja, de megrázom fejem. - Kérlek!
- Nincs miről beszélnünk! - letérdel, kezeivel a padon támaszkodik, amire ráteszi a fejét. Csak most tűnik fel, hogy piercing van a szemöldökének végénél.
- Éppenséggel lenne! - sóhajtok egyet. Közelebb hajolok hozzá.
- Szakítottunk! - erre a lányok érdeklődve figyeltek minket. - Éppen ezért nem akarok veled beszélni. Nincs miről, de ezt már mondtam!
- Hogy mit csináltatok? - kérdezi a két lány, szinte egyszerre.

Robi feláll és morcos tekintettel sétál vissza a helyére. A többiek lassan bejönnek és hirtelen mindenki megtudja, hogy mi is történt Robi és köztem. Becsengetés után is megy a zajongás, de Gergő elcsitít mindenkit. Most kifejezetten hálás vagyok, de tudom, hogy ki leszek faggatva.



Az utolsó órám után, ami fizika, Gergő felkeres, hogy beszéljünk. Kicsit kikészítettek a csajok a Robis ügy miatt, de megértettem velük, hogy miért is döntöttem így. Nem is nyaggattak tovább és arról folyt a további beszélgetés, hogy Szandra nyara hogy telt. Belépek a termünkbe, bezárja mögöttem az ajtót. Megfogja kezem és magához húz, hogy csókban forrjunk össze. Gondolkodás nélkül viszonzom. Kezeimet hátára vetem, ő hajamba túr és úgy érint, mintha hónapok óta nem is találkoztunk volna. A szívem felgyorsul. Megérzem, hogy az ajtóhoz présel, amire bele nyögök a csókba. Ennek hatására testét nekem nyomja. Mindkét kezét arcomra teszi és alsó ajkamba harap, amire felsóhajtok. Istenemre esküszöm, úgy folytatnám, de olyan helyen vagyunk, ahol nem lenne szabad ezt tenni. Egy apró puszit hint ajkaimra és elenged, majd asztalához sétál. Ott leül és rám néz. Sóvárgó tekintettel mustrálom.

- Ez már hiányzott! - szavai hatására ismét felsóhajtok. - A biztonság kedvéért igazítsd meg a hajad! - kezeimmel beletúrok és nagyjából elrendezem. - Komoly dolog miatt szerettem volna beszélni veled. - az asztalához lépek és próbálom nyugtatni a szívem. - Tanár vagyok, te pedig az egyik diákom. - bólintok. - Ami az imént történt, az nem eshet meg még egy alkalommal! - ismét bólintok, de kipirult arcom mást tükröz. - Sokat gondolkodtam, miután elmentél. Pár dolog eszembe jutott. Az egyik az, hogy véget vetünk ennek. - seperc alatt észhez térek és kikerekedett szemmel nézek rá. Azt nem akarom! - A másik az, hogy titokban esünk egymásnak ezen a helyen, de ezt nem támogatnám. - tekintetemmel próbálom emlékeztetni az iménti csókunkra. - Az előbbit ne vegyük számításba. Figyelj, Bogi! - jaj ne! Komoly hangnemre vált. - A józan eszem azt diktálja, hogy vessek véget ennek az egésznek. - nyelek egyet. - És ezt kellene tennem. Más ezt tenné. - kezdem rosszul érezni magam és félek attól, hogy úgy tesz, ahogy elvileg kellene, hogy tegyen.
- Ez azt jelenti, hogy itt és most vége? - érzem a könnyeket a szememben. Sóhajt egyet. Szemeivel egyenesen az enyémbe néz.
- Vége kellene, hogy legyen. - nem értem. Nem mondja ki kerek-perec. Ha azt akarja, hogy semmi se legyen, miért nem beszél világosabban? - Nem egyszerű ez, hiszen több dolog is tiltja a kapcsolatunkat. És Isten a tanúm rá, hogy szinte az egész éjszakát azzal töltöttem, hogy gondolkodom.
- És… mire jutottál? - feláll, megkerüli az asztalt, hogy velem szemben álljon meg. Kétségbeesetten figyelem őt. - Kitalálom… - megtörlöm szemem. - Hallgatsz a józan eszedre és véget vetsz a kapcsolatunknak.
- Bevallom, ezt terveztem. - meghökkenek. - De valamiért nem lennék képes arra, hogy elszakadjak tőled. - meglepődöm és visszatartom a levegőt egy pillanatra. - Szigorúan tartanunk kell a távolságot itt. Egyikünk sem tehet olyan dolgot, amivel lebuktatjuk magunkat.
- Tartsuk titokban? - megfogja kezeimet és szájához emeli, majd igézően néz.
- Vagy ez, vagy tényleg vessünk véget mindennek. - ismét nyelek egyet. Most nekem kell döntenem és okosnak kell lennem. Nem akarok semminek sem véget vetni. Főleg nem annak, ami köztünk van. Óvatosnak kell lennünk és ez nem vicc. Nem lehet úgy kezelni, mintha egy aprócska titok lenne. Ez egy komoly dolog és ha eldöntünk valamit, kökeményen kell tartanunk magunkat hozzá.
- Rendben. - látom rajta, hogy feszült és várja, hogy mit mondok. Hogy hogyan döntök. - Szeretnék veled lenni, azt akarom, hogy barátnődként tekints rám. És ígérem, hogy semmi olyan mozzanatom nem lesz, amivel lebuktatnám magunkat! - bólint és visszaül a helyére. Hogy mi lesz ezek után, azt egyikünk sem tudhatja előre.

Egy kopogás érkezik az ajtón, amire Gergő beinvitálja a másik oldalon lévőt. Az egyik osztálytársam az, aki a matek felöl érdeklődik. Gábor, aki korábban Szandra barátja volt és Robi egyik haverja. Valahogy a tanulás nem az erőssége és eddig le is szarta az egészet. Most pedig érdeklődik. Velem nem foglalkozik. Feltüsizett haját kicsit megérinti, aztán észbekap, hogy nem tud beletúrni. Én pedig örülök annak, hogy Gergővel nem estünk egymásnak. Tudom jól, hogy azt kellett volna mondanom, hogy legyen vége, de nem akarok úgy élni, hogy ő nincs benne a mindennapjaimban. Inkább kockáztatok és veszélynek teszem ki magunkat. Vagy ez, vagy az. És én a nehezebb utat választottam. Nem akarom félbeszakítani a beszélgetésüket, de azért meg érdeklődöm, hogy menjek, vagy maradjak. Gergő utamra enged. Rosszul esik kicsit, de megértem. Hiszen az imént tettem ígéretet. Nem duzzoghatok. Elköszönök és miután becsukom az ajtót magam után, egy sóhajjal dőlök neki. Aztán eszembe jut a táskám, amit nem hagyhatok itt, így gyorsan benyitok. Nem foglalkozom a meglepett szemekkel. Vállamra kapom és el is tűnök. Magam sem tudom, hogy miért futok a bejáratig, de jól esik most. Amint kiérek az épületből, megnyugszom. Felpillantok a napos égre. Titkos viszonyba kerültem egy tanárral. Micsoda élet…

Otthon a szokásos dolog fogad. Anya dolgozik, apa a tévé előtt ül és eszik. Amikor köszönök, ő is úgy tesz. Bemegyek a szobámba és magamra zárom. Táskámat ledobom a padlóra, a cipőmet lekapom magamról, telefonomat kezembe veszem. A farmert leveszem és ágyamra dőlök. Szandra és Betti is írtak. Sajnálják, hogy szakítottam Robival. Hát én nem. Szörnyű volt a kapcsolatunk. Az első nap nem volt rossz. De hogy mi lesz ezután, azt nem tudom. Képes leszek úgy nézni Gergőre, mint a többi tanárra? Mi lesz, ha a közelébe kerülök? Nem tudok úgy tenni, mintha nem éreznék semmit. Talán meg kell tanulnom színészkedni. Bízom abban, hogy Gergő nem fogja meggondolni magát és közli, hogy ne legyen semmi köztünk. Azt nem hiszem, hogy el tudnám viselni. Az pedig egy plusz dolog, hogy képviselő lettem. Egy kis kutakodás után rájövök, hogy ez pokolian nehéz feladat lesz, hiszen az osztályfőnökkel kell mindent megbeszélnem. Vagyis, Gergő és én túl sokat leszünk együtt. Nem baj, sőt, ennek örülhetnék is, de… ez ahhoz fog vezetni, hogy kemény gyakorlásnak vetjük ki magunkat. Ő nem érhet hozzám és én sem hozzá. Telefonomat az ágyra teszem. Felállok és úgy döntök, hogy kipróbálok egy új dolgot. A holnapi napon kiderül, hogy milyen óráim lesznek a hét mind az öt napján. Az osztályomat összekovácsolni az utolsó előtti évünkben nem lesz egyszerű, de vagyok annyira makacs, hogy nem hagyom magam egyiküknek sem. Felveszem a sportcipőmet, amit korábban ledobtam. Apával nem törődve, kilépek a lakásból, lesietek a lépcsőkön és kiérve a napos időre elhatározom magam. Egy kis bemelegítés után, futásnak eredek. Sosem csináltam még, de talán ideje beiktatni olyan dolgokat az életembe, amik megváltoztatnak. Kétségkívül az első ilyen, Gergő és a kapcsolatunk. Minden, amit iránta érzek, komoly. Úgy lett az életem része, hogy szinte észre sem vettem. És minden a dodzsembe ülésünkkel kezdődött.