Emily

Miami egy kurvára csodás hely. Itt anélkül ragyoghatok, hogy bárki belekotnyeleskedne. A lúzerek messze vannak és akad itt olyan, aki csodál. Elég csak ez a bomba külső, amivel megáldott a sors. A szüleimnek jeleztem, hogy ne keressenek. Eljöttem, mert utáltam már ott lenni. Fárasztó volt és elegem is lett belőlük. Egyikük sem éri meg az idegeskedést. Ez a nekem való élet. Egy luxushotel, szexi férfiak és jobbnál jobb ételek. A hotel, amiben éppen vagyok, rendelkezik egy saját medencével. Éppen itt vagyok, egy falatnyi bikiniben. A napágyon fekszem és épp szemezek valakivel. Férfiasságát alig takargatja, miközben teste kidolgozott. Szinte tálcán kínálja magát egy olyan felirattal, hogy szexre használható. Rám kacsint és lassan feláll. A fecske, ami rajta van, eléggé kiemeli méreteit. Ajkamba harapok és felülök. Nem teketóriázik, rögtön a lényegre tér. A saját szobájába invitál. A felém nyújtott kezét elfogadom. Felhúz magához én pedig kezeimmel épphogy hozzáérek nemi szervéhez. Férfit még sosem kívántam így. Már hiányzott, hogy valaki kényeztessen és ma éjszaka ezt meg is kapom. Kézenfogva elindulunk a lifthez, ami kinyílik, belépünk, aztán bezáródik. Amint ez megtörténik, úgy tapadunk egymásra, mintha a testünk mágnes lenne. Csókja vágytól izzik, szinte felken a lift falára. Egyik kezével hajamba túr, míg másikkal a lábam közé, amitől felnyögök. Nyakába harapok, persze csak finoman és valamit súgok a fülébe. Felizgultam és neki segítenie kell abban, hogy ez elmúljon.

Amint beérünk a szobájába, lerángatja rólam azt a kevés dolgot, aztán ő is megszabadul, amitől kell. Csupán pár perc telik el, aztán belém hatol és én úgy nyögök fel, mintha nem lenne holnap.

Rágyújt egy cigire, amit lassan fúj ki felém. Nem zavar, sőt kérek tőle. Hasonlóképpen teszek, mint ő, de én karikában engedem ki ajkaim közül a füstöt. Mindig is dohányoztam, csupán egy kis időre merült feledésbe. Hiányzott már és örülök, hogy végre szabad életem lehet.

- Egyébként, ha ezzel végeztél, remélem elhúzol! - a cigire mutat. Szavain meglepődöm. - Mi van babám? Azt hitted, hogy járni kezdünk, vagy mi? - elneveti magát én pedig sértve érzem magam. - Ízletes husi vagy, de ennyi!
- Már elnézést! - kelek fel az ágyról. - Én vagyok az, aki önként távozik! - felnevet és megrázza fejét.
- Azzal ugye tisztában vagy, hogy önként és dalolva kínáltad magad? Nincs jogod ahhoz, hogy pofázz! - megragadja egyik kezem és lerángat az ágyról. Majdnem elesek, de szerencsém van, így ez elmarad. - Ha nem akarsz erőszak áldozata lenni, akkor megtennéd, hogy elhúzol a faszba?

Dühös léptekkel hagyom el azt az átkozott szobát. Kinek hiszi ez magát? Nem vagyok holmi kurva, hogy csak ennyi történjen!

- Baszodjon meg! - mérgelődöm hangosan az ajtóm előtt, amikor is egy idegen pasas lép mellém. Senki más sincs a folyosón és én balga, teljesen meztelen vagyok.

Gyakorlatilag most én vagyok az, aki tálcán kínálja fel magát. Megrémülök, ami eddig sosem történt meg velem. Rám vigyorog ocsmány fogaival, megfogja jobb kezem és maga után húz a folyosó végére. Kinyitja szobájának ajtaját és belök rajta. Elesek és ránézek.

- Mi a faszt akarsz tőlem? - rákiabálok, de ő csak kuncog és az övével szórakozik. Basszus! Kurva nagy szarban vagyok! Gyorsan körbenézek, hátha találok valamit, amivel leüthetem, de sehol semmi. Felkaparom magam a földről. - Nem fogsz az én testemmel te semmit sem csinálni!
- Ó, ciculi… dehogynem! - megint csak nevet és pedig kezdek kétségbeesni. Megszabadul a nadrágjától, majd a gatyájától is és ezzel öklendezésre késztet. Undorító! - Gyere szépen és szopj le! Az a finom kis szád képes erre! - megrázom fejem és könnyek szöknek szemembe. Őt ez nem érdekli, hajamnál fogja rángat le a földre.

Térdeimre huppanok, ami fájni kezd. Számba akarja nyomni a péniszét, de elfordítom arcom. Meghúzza hajam és így próbálkozik, de összeszorítom a szám. Már azt hiszem, hogy megúszom, de lekever egy hatalmasat, aminek hatására elterülök a padlón. Soha életemben nem féltem, de most reszketek és a sírással küszködök. Senki sincs, aki megmentsen? Azért kapom ezt, mert rosszul viselkedtem. Zokogni kezdek, ami nekem szintén új. Nem merek az illetőre nézni. Nem azért, mert ocsmány. Sokkal inkább azért, mert nem akarom látni, hogyan erőszakol meg. Hirtelen fekszik rám, ami miatt felsikítok és csapkodni kezdek, de mivel nem üt vissza, így kinyitom szemem. Az a férfi áll az ajtó előtt, akivel lefeküdtem. Remegő testtel ülök fel. Pár könnycsepp még legördül.

- Ne értsd félre! Nem azért ütöttem ki, mert érdekelsz. - belerúg az ájult férfiba. - Azért tettem, mert nem tűröm, ha hozzáérnek a tulajdonomhoz. - rákérdeznék, hogy mire gondol, de nem bírom abbahagyni a sírást. Hozzám lép, leveszi pólóját és a fejemre dobja. - Vedd fel! A szobádban majd fel öltözhetsz. - már megint ez a kézen ragadás, de ezzel állít fel. Felveszem magamra a ruhadarabot. Remegnek az ajkaim és igazából az egész testem is. Mibe keveredtem bele? Miféle tulajdonra gondol?

Elkísér az ajtómig én pedig bemegyek a kártyával, amit magával hozott, ugyanis nála hagytam. Azt mondja, hogy fürödjek le és öltözzek fel. Eleget teszek kérésének. Fürdés közben úgy sírok, mint egy kisgyerek. Josh korábban azt mondta, hogy én vagyok a lúzer és nem Lily. Hát úgy néz ki, igaza lett. Lily hozzám képest egy angyal. Ő biztosan nem szökött volna el egy másik városba. Ő biztosan nem került volna abba a helyzetbe, mint amibe én az imént. Minden bizonnyal őrülten szerelmes lett Joshba és amilyen bolond az a fiú, ezt viszonozza is. De igazából… én vagyok itt az egyetlen, aki bolond. Elmerülök a víz alá és így is maradok. Miért nem maradtam inkább otthon? Ha páran utálnak is, akkor is lettek volna olyanok, akik nem éreznek így. Váratlanul ér, ahogy felhúz a vízből és dühös szemekkel néz rám. Az én szemeim félelemmel vannak tele.

- Ne nyírd már ki magad, te hülye! - nem ez volt a szándékom! Csak gondolkodni akartam. Elmondanám ezt neki is, de jelenleg nem megy az, hogy megszólaljak. Sajnálkozó tekintettel nézek rá. Elenged és egy törölközőt tart fel. Fel kell állnom hozzá, így is teszek. Körém tekeri és segít kiszállni a kádból. Miért lettem ennyire kezes bárány? Csak egy majdnem erőszak elég is ehhez? A pár órával ezelőtti énem, most biztosan kinevetne. Azt mondaná rám, hogy egy lotyó vagyok. És rohadjon meg, de kurvára igaza lenne! Elkísér az ágyig, majd azt parancsolja, hogy üljek le. Nincs kedvem ellenkezni. Felém fordul és ismét parancsba adja, hogy öltözzek át. Valami olyat vegyek fel, amiben szexi vagyok. Nincs igazán ínyemre ez, de csak bólintok.

A mozdulataim lassúak. Még mindig a sokk hatása alatt vagyok, de legalább már nem sírok. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el azóta, de az időérzékemnek annyi. A hajamat csak simán felkötöm. Egy párducmintás koktélruhát kapok magamra. Természetesen a fehérnemű nem marad el. Nem akarok kockáztatni. Nem akarok semmit, csak hazamenni. Engem, Emily Ava Brownt, tönkretett ez az eset. Egy olyan lányt, akit mindenki szépnek tartott, akit a férfiak megkívántak és akit a többi lány példaképnek tartott. És mi van velem most? Nem érek semmit! Egy idegen parancsolgat és teljesen egyedül vagyok. Megérdemlem, ez jár nekem, nem igaz? Belenézek a tükörbe. Annak idején egy mosolygós lány nézett rám vissza. Most pedig olyan, aki elveszett. Hát, Lily… irigyellek. Most látom csak be, hogy Josh milyen rendes fiú. Mázlista vagy. Bár, hogy őszinte legyek, mindig is tudtam, hogy ő milyen. Szépen kihasználtam. Akárcsak Paloma… milyen röhejes tud lenni az élet. Keserű nevetés hallatszik belőlem. A fickó rám szól, hogy menjek és ne várassam meg. Ahogy eddig, most is eleget teszek kérésének. Nem kérdezem meg, hogy hova megyünk. Beszállunk a liftbe, megnyomja a legalsó szintet, egy csengetés után csukódnak az ajtók és már süllyedünk is lefelé. Nem beszélgetünk, nincs semmi, amit mondhatnánk egymásnak, hiszen azt sem tudjuk a másikról, hogy kicsoda valójában. Egy újabb csilingelés és most kifelé nyílnak azok az ajtók. Kilépünk és egy autóhoz sétálunk. Beültet, bekötöm az övem. Ő szintén így tesz, elindítja a motort és már megyünk is kifelé a garázsból. Hogy merre visz ezek után az utam, nem érdekel.


Lily

Boldog vagyok, de úgy igazán. Az elmúlt napjaimban rájöttem, hogy a szívem nagyon is aktív tud lenni. Ehhez elég már csak az is, hogy Josh a közelemben van. Annyira szeretem, hogy túlcsordulok ebben az érzésben. Néha azon kapom magam, hogy utána kutakodok a lakásban. Paloma erre azt mondta, hogy kukkoló vagyok. Daniel már Európában van. Senki sem tudja, hogy miért ment el. Már túl vagyok rajta. Ha Josh-sal lennék ilyen helyzetben, sosem heverném ki. Ő más, sokkal jobb, sokkal több és imádnivaló. Bár nem szereti, ha azt mondom rá, hogy aranyos. Érzékeny erre a szóra. Jelenleg éppen fürdik. Szombat van és lassan nyolc óra. A fürdő ajtajában állok. Egyébként… akaratomon kívül, de tényleg… szeretem, ha szabadon hagyja a testét. Szeretek hozzábújni, szeretem az illatát. Ezektől a gondolatoktól képes vagyok annyira zavarba jönni, hogy eltakarom az arcom.

- Hát te mit csinálsz itt, kis kukkolóm? - megjátszott durcasággal nézek rá, de ő csak nevet egyet. Nincs rajta semmi, csupán egy törölköző. Ha tudná, hogy mostanában miken jár az eszem… Szeretnék vele lenni és átadni magam neki. Tényleg vágyom erre. - Nagyon elmerengtél. - kissé lehajol hozzám, hogy a szemünk egymagasságban legyen. Elgyengülök és megérintem arcát, mindkét kezemmel. Annyira szeretem, hogy félek, sokszor ki sem tudom mutatni úgy, ahogy kellene. Számat az övére tapasztom, amit gondolkodás nélkül viszonoz, közben magához húz, így viszont lábujjhegyre kényszerülök, ami miatt belenevet a csókba. - Ne haragudj! - elneveti magát. Nem tudnék haragudni rá. Feltűnik, hogy a törölköző leesik róla. Ezzel viszont szabaddá téve meztelen testét. Azonnal forróságot érzek arcomon, ugyanakkor meglepődöm, aztán furcsa érzés kerít hatalmába. Pironkodó szemekkel nézek fel rá. Szeretem, hogy magasabb nálam. Szeretem, ha néha cukkol. Szeretem, amikor zavarba jön, mert igen, vele is meglehet ezt tenni. Szeretem, ha becézget és hozzám ér, és megcsókol. De… szeretnék még egy dolgot tőle. Szeretnék az övé lenni. Átadni magam neki és a végén kimondani, hogy mennyire oda vagyok érte. - Biztos, hogy ezt akarod? - bólintok. Szeretem azt is, amikor nem kell beszélnem, mert tudja, hogy mit szeretnék.

Karjaiba vesz, akár egy hercegnőt, óvatosan letesz az ágyra. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy ő is vágyik rám. Ettől csak még jobban szeretném. Fölém kerekedik, megcsókol. Gyengéden tolja fel a ruhát, ami rajtam van, és hozzáér mellemhez. Kiráz a hideg, de ez a jóleső érzés miatt van. Elválnak ajkaink, a nyakamhoz hajol, játékosan megharap. Egy kisebb hang kúszik ki számból, amiért ő kuncog egyet. Leveszi rólam a ruhákat, melyek útban vannak, így én is meztelen vagyok. Kezein támaszkodik és farkasszemet nézünk egymással. A szívem őrülten zakatol. Arcához érek és könnyes lesz a szemem. Meglepődik ezen.

- Szeretlek! - mondom ki hangosan. - Nagyon szeretlek, Josh! - elérzékenyül és kezembe csókol.
- Én is szeretlek, Lily. Egy csoda vagy az életemben és garantálom, hogy nem eresztelek el! - megérzem őt hasamon és egy újfajta dolog fog el, bár, mintha ezt már máskor is éreztem volna. Ezt hívják úgy, hogy vágy. Vágyom rá és boldog vagyok, hogy ő is így érez.
- Nem is akarom, hogy így tegyél. - lejjebb hajol, majd hirtelen úgy dönt, hogy lábaim között helyezkedik el. Lehunyom szemem, mellkasom szaporán jár fel és le, aztán megérzem nyelvét és végre megkapom azt, amire áhítozom egy ideje.