Emily

Nem igazán tudom, hogy milyen pancsernek lenni, mert mindig is tökéletesnek tartottam magam. Egy szép lány, akit mindenki csodál. Menő pasija van, még annak ellenére is, ha félrekúrogat. A szexi tanárról nem is beszélve, aki lesi minden szavam. Azt hiszem, szerencsés csillagzat alatt születtem. Ám az elmúlt időszak szörnyű volt. Daniel úgy kezdett viselkedni, mint egy hős szerelmes és nem ebben állapodtunk meg. Heti szinten irogatta a hülye szerelmes leveleit. Egyértelműen mind a kukában végezte. Josh meg egy barom lett. Azonban a fene se tudja miért, de a mai reggelen egy ronda, barna hajú lányként ébredtem fel. Nem akarok a tükörbe nézni, mert félek, hogy összetörik. Miért kell szemüvegesnek lennie? És milyen béna név az, hogy Lily? Tök mindegy. Távol vagyok a lúzerektől és most ez a fontos. Az a liba meg kínlódjon a bénákkal. Egyedül talán Paloma hiányzik. Persze, szigorúan csak talán. Nem lep meg, hogy ezt a lányt piszkálják, elég csak ránézni. De miután elláttam a baját a ribiknek, nem mernek hozzám szólni. Barátok nélkül vagyok itt, de nem is kellenek. Egymagam is boldogulok, nincs szükségem csicskákra, akik csak legyeskednek körülöttem. Köcsögnek és szabadszájúnak gondolhatnak, de nem érdekel. Én ilyen vagyok.
Ez az iskola tök átlagos, sehol semmi luxus. Még a kaja is szörnyű. A többi diákról meg ne is beszéljünk. Mindenki full béna. Én lehetnék itt a legjobb, de nem ezzel az ábrázattal. Így csak hátul kullogok, mert egyesek szerint ott a helyem. Azt hiszem jobb lenne, ha átalakítanám magam és olyan csajt faragnék Lilyből, aki méltó hozzám. Majd a végén úgyis megköszöni.

Lily

Az a csók elindított bennem valamit. Tudom, hogy részemről ez túl gyors. De ha figyelembe veszem, hogy Emily ismeri őt már egy ideje, így talán nem akkora gond, mint én gondolom. Furcsán érzem magam, olyan gyengének, vagy nem is tudom. Érdekes ez, mert sosem éreztem még csak hasonlót sem. Nem érdekeltek a fiúk és hát, én sem voltam számukra érdekes. Vajon hogyan nézünk majd egymásra, ha ismét találkozunk? Talán kicsit észhez kellene térítenem magam, hogy tudjak másra is koncentrálni. A mai napon nincs iskola, így tanulhatnék, vagy megismerhetném Emily szüleit. Esetleg körbe nézhetnék ebben a városban. Minneapolis úgyis ismeretlen számomra. A szülővárosom egyébként Denver, így van távolság a két hely között. Persze, ha szeretném, akkor elutazhatnék. Azonban nem tudom, hogy hogyan is fogadnám azt, hogy ha meglátnám önmagam. Nem kellene erre gondolnom. A nagy gardróbhoz megyek, ahol van pár fiók is. Még nem néztem azokba, de most tehetnék kivételt. Letérdelek és a felsőt kihúzom. Fehérneműk sokasága fogad és némelyik eléggé kirívó. Már majdnem becsukom, de valami feltűnik. A bugyikat kissé félre tolom és egy érdekes borítású könyv fogad. Nem olyan, mint ami egy történetet rejt magában. Nem hezitálok, inkább kinyitom. Az első lapon Emily teljes neve fogad és a napló szó. Hirtelen ugrik be valami. Ha ez egy napló, akkor ebbe mindent bele írhatott, ami történt vele. Lapozok egyet és a dátum mellett írás is fogad.

“2020. december 5.
Nem kezdem a szokásos blama szöveggel, hogy kedves naplóm. Térjünk a lényegre! A nevem már leírtam, így még egy alkalommal nem fogom. Jelenleg 13 éves vagyok és hamarosan betöltöm a 14-et. Ez azt jelenti, hogy kapni fogok egy autót, ami elég kitűnő lesz ahhoz, ami én vagyok. Bár a jogsira várnom kell még egy kicsit, de kit érdekel, ha menő autóm lesz?”

Amikor én voltam ennyi idős, örültem egy egyszerű cipőnek is. De nem mindenki él úgy, ahogy Emily, vagy akár én. Lapozok egyet és egy egész közeli dátum fogad.

“2024. március 22.
Elég régen nem írtam, de nem is hiányzott. Rengeteg dolog történt velem, de csak azt írom le, ami lényegesebb. Egy olyan suliba járok, ami csak a gazdagoknak elérhető. Sokak szemében én vagyok a legszebb, amivel nem is tudok vitatkozni. Itt mindenki a tenyeremből eszik, ami igazán csábító és el is várom. A minap érkezett egy új tanár, aki kémiát fog tanítani. Hát, ha már az előző felcsináltatta magát… Igazán jóképű és nem hagyott figyelmen kívül, hogy le sem veszi rólam a tekintetét. Lássuk be, meg tudom érteni. Ha ennyire bejövök neki, talán lehetne köztünk egy kis kaland.”

Tudom jól, hogy kiről van szó. Egy enyhe keserű érzés van most bennem. Ezek után kezdhették el a viszonyukat. Kissé kiráz a hideg. De érdekel, hogy mi van még benne, így újra lapozok.

“2024. június 25.
Daniel egy Isten az ágyban. Igazán boldog vagyok, hogy egy ilyen szexi pasinak adtam oda az ártatlanságomat. Pontosan tudja, hogy mire vágyik a testem. Rettentően élvezem vele a szexet. Szerintem sosem fogom megunni.”

Egy pillanatra becsukom a naplót. Hevesen ver a szívem, de most a haragtól. Emily egy szörnyű lány! A legrosszabbakhoz tartozik. Pont úgy viselkedik, mint azok, akik bántottak. Valóban csak kihasználja a fiúkat. Ez szörnyű… Mégis… érdekel, hogy mit írt még. Egy sóhaj kíséretében újra kinyitom.

“2024. augusztus 24.
Daniel egyre furcsábban viselkedik. Mostanában olyan leveleket ad, melyek verseket tartalmaznak. Hát rohadtul nem kellene az, hogy belém zúgjon. Van pasim, Jack személyében. Ja, nem írtam róla, mert egy kúrógép. Tavaly nyáron jöttünk össze, de hogy mi a faszért, azt nem tudom. Nem izgat különösebben, hogy más lányokat kufircol, mert engem meg a tanárunk. Nem egy minta kapcsolat, de kit érdekel. Látszatnak jó. Ó… nem írtam Paloma-ról még. A kis ölebem, aki azt teszi, amit mondok neki. Szegény, nem képes önálló gondolatokra. De szerencséjére itt vagyok neki és gondoskodom róla. Nos, amiben biztos vagyok, hogy még mindig tökéletes vagyok.”

Nem találom a szavakat. Teljesen kiábrándultam. Azt hittem, hogy egy olyan lányról van szó, aki nem csak szép, hanem kedves is. De Emily minden, csak kedves nem. Miért pont az ő helyére kerültem? Én nem tudok ilyen lenni és nem is akarok. Ismét lapozok egyet, ahol a tegnapelőtti dátum szerepel.

“2024. november 7.
Kurvára elegem van! Daniel egy idióta! Le sem tagadhatná, hogy szerelmes lett belém. Ami meg azt a patkányt illeti… legszívesebben kivágnám a kukába! El akarok innen húzni! Nincs kedvem a lúzerekhez!”

Ennyi. Hiába lapozgatom, semmi más nincs a naplójában. De most már tudom, hogy milyen is ő valójában. Nem is tudom, hogy milyen érzések kavarognak most bennem. Mit gondoljak róla mégis? A barátját, vagyis Paloma-t, hogyan szólíthatja az ölebének? Hiszen ő nem egy kutya! Rettentő dühöt érzek Emily iránt. Legszívesebben felpofoznám, ha lehetőségem lenne rá. Behunyom a szemem, hogy lenyugodjak kissé. Lassan összeállnak a gondolataim és tudom, hogy mit is kell tennem. A naplót visszateszem oda, ahol rátaláltam, majd becsukom a fiókot. Felállok és az ágyamhoz lépek, ahova leülök. Nem tudom, hogy milyen dolgok várnak a jövőben. Nem tudom, hogy mikor lehetek újra Lily. De abban biztos vagyok, hogy ettől a pillanattól kezdve, mindenki egy másik Emilyt fog megismerni. Talán szokatlan lesz számukra, de önmagam akarok lenni. Ameddig csak esélyem van erre.

Egy gyors fürdés után körbenézek a ruhásszekrényben. Mivel már hidegebb idők vannak, nem akarok lengén öltözni, mint a tegnapi napon. Egy fekete, testhez simuló ruha mellett döntök, ami egészen a térdemig ér. Ehhez egy harisnyát is felveszek, majd egy sötét mintás kabátra bukkanok. Különös érzés ilyen ruhákban lenni. A hajammal nem kezdek semmit, úgy jó, ahogy van. Azért remélem, hogy a szívem nem akar mindentől kiugrani a helyéről. Másképp nézek ki, talán ezért vannak ilyen reakcióim. Emily néz rám vissza a tükörből, de ezt teszi úgy, hogy mégis magamat látom. Azt a szemüveges lányt, aki nem szép, de ebben a testben mégis képes ragyogni.
Megkeresem a telefonom, azon pedig Josh számát. Írok számára egy üzenetet, hogy jöjjön értem, mert szeretnék vele elmenni a városba. Valami kávézóba, ahol lehetne vele beszélni. Lilyként sokszor mentem ilyen helyre. Szükségem volt magányra és ott mindig jól éreztem magam. Most viszont nem ilyen szándék vezérel.

Szerencsére nem kell sokat várni, hamar megérkezik. Ugyanazzal a kocsival, mint amivel tegnap reggel vitt be a suliba. Nem várom meg, amíg a bejárati ajtóig ér. Hamarabb nyitom ki, amivel meglepem őt. Meg akarna csókolni, de egyik kezem szájára teszem, hogy megállítsam. Ő és Emily nem csókolóznak többé. Erről gondoskodom! De mivel nem akarok ridegnek tűnni, azzal a kezemmel, mellyel a száját lefogtam, most megragadom az övét és a kocsihoz húzom.

- Ne húzzuk az időt! Szeretnék veled beszélni! - látom rajta, hogy megmerevedik, de bólint és beszáll a kocsiba. Én is így teszek. Záródik az ajtó, bekötöm magam és már megyünk is.
- Van egy sejtésem, hogy mit akarsz. - nem nézek rá. Nem is válaszolok. Hallom, hogy elenged egy mérges sóhajt. - Tudom, hogy egy fasz vagyok veled, de…
- De fűvel-fával lefekszel, miközben elvileg én vagyok a barátnőd. - ebben a pillanatban nézek rá, ahogy ő is rám. Mérges, ezt le sem tagadhatná, de nem érdekel. Így lesz neki a legjobb. Lehet, hogy nem tisztességes fiú, de nem érdemli meg azt, ahogy Emily viselkedett vele.
- Bassza meg! - hirtelen állunk meg, szerencsére senki sincs mögöttünk. Homlokát a kormánynak nyomja. - Tudtam, hogy eljön ez a nap, de úgy terveztem, hogy én doblak téged. Egy önző picsa vagy, aki csak szórakozik másokkal! - tudom, hogy szavai nem nekem szólnak, mégis rosszul esik, amiket a fejemhez vág. A napló miatt tudom, hogy Emily szabadszájú és elhagyja pár szitokszó ajkait, de az enyémet nem fogja.
- Most azért beszélsz így, mert haragszol. - izzó szemeivel rám néz. - Megértelek. Senki más sem lenne különb.
- Mi van? - felegyenesedik és tekintete megdöbbenést sugall. - Mióta vagy ennyire őszinte? Általában csak megvonod a vállad és elviseled a dolgokat. Vagy kinevetsz, amiért kiakadok rád azért, ami igaz. - kezdem megsajnálni őt. Próbálok kedvesen nézni rá.
- Igen, tudom. De szeretnék megváltozni és ezért szerettem volna… - felhorkant, amire jobbnak látom, ha elhallgatok.
- Te akarsz megváltozni? - elneveti magát, de ez a nevetés elég keserű. Miért érzem úgy, hogy mindjárt elsírom magam miatta? - Te sosem fogsz! Egy elkényeztetett ribanc vagy, semmi több! - arra a szóra nem bírom visszatartani a könnyem. Nem akarok tényleg sírni, de fáj a szívem érte, mert tudom, hogy mit is érez pontosan. Mi van, ha Josh azért fekszik le mindenkivel, mert Emily viselkedése ezt hozza ki belőle? Tudom, ez nem menti fel a viselkedése alól, de mindennek vannak következményei. - Ne kezdj el bőgni! Ezzel nem változtatod meg a véleményem! - kezeivel megmarkolja a kormányt és előre bámul. Ajka szétnyílik, mintha mondani akarna valamit, de összeszorítja.
- Josh… - szólok halkan.
- Szállj ki! - megdermedek kijelentésén. - Végeztünk egymással, szóval szállj ki a kurva kocsiból, ameddig szépen kérem! - nem akarok bajt, így eleget teszek kérésének. Miután becsukom a kocsi ajtaját, elhajt.

Nem így terveztem. Normálisan szerettem volna véget vetni ennek, de ez nem jött össze. Letörlöm könnyeimet arcomról és mivel nem vagyok messze a háztól, vissza indulok. De ezzel Emily és Josh hamis kapcsolatának vége, amire egy elégedett sóhaj szökik ki belőlem. Kicsit megkönnyebbültnek érzem magam. Paloma lesz a következő, akivel beszélni szeretnék. Pletykás lány, de kedvesnek gondolom és nem bántott senkit, kivéve azt a lányt, aki csókolózott Josh-sal. De őt sem sértegette komolyabban. Aztán… Daniel… Ha rágondolok, kellemes érzések járják át testem. Őszintén szólva, nem tudom, hogy mi fog történni, de ha róla van szó, jobb szeretném, ha az igazi valómat ismerné meg. De egyelőre erre nincs lehetőségem.

Emily

Ennek a lánynak aztán egy normális gönce sincs! Nem csoda, hogy belerúgtak, én is ezt tenném. Nagy nehezen találok egy olyan pulcsit, ami nem röhejes és egy farmernadrágot is. Sminkkészlete sincs, így rohadtul reménytelen ez az egész. Kurvára meg vagyok lőve. Lily egy valódi lúzer! Felkapom a sportcipőjét, aztán szó nélkül hagyom ott a házat. Körbe akarok nézni a városban. Sajnos a szemüvegtől nem tudok megszabadulni. Rájöttem, hogy anélkül nem látok. Így viszont egy faszi sem fog rám nézni. Pech!

- Lily! - egy idegen hang állít meg. Amint felé fordulok, ledöbbenek. Ejha! Micsoda pasi! - Minden rendben veled? Mostanában alig láttalak. - egy szőke herceg, csak barnában. Lily mégsem szerencsétlen. Vagyis nem teljesen.
- Ja, minden zsír… izé… - hogy a francba tudakoljam meg a nevét?
- Brian! - ugye nem gondolatolvasó? Szívás lenne! - Néha eljátszod ezt, de pont ez kedvelem benned! - ah… ez a srác totál bele van zúgva a kis lúzerbe. Akár ki is használhatnám.
- Lenne kedved csavarogni? - bátortalanul bólint, amire elmosolyodom. - Remek! - belé karolok és elindulunk valamerre. Nem foglalkozom azzal, hogy pironkodik. Tegye csak, hisz mégiscsak rólam van szó.