Lily gyerekkora nem volt annyira gondtalan. Mindig is próbáltam megfelelni azoknak, akik körbevesznek. Azt gondoltam, hogy ha így teszek, nem lesz egy olyan ember sem, akinek az útjában vagyok. Aztán elkezdődött a középiskola és azzal együtt életem legrosszabb napjai. Eleinte még nem is volt gond, de hamar rájöttek, hogy nem vagyok olyan, mint ők. Nem futottam sosem a fiúk után, nem volt nagy szám és nem is öltözködtem divatosan. Ezek voltak azok a dolgok, melyek előidézték a piszkálásomat. Egyedül voltam és nem is mertem szólni senkinek. Attól féltem, hogy ha megteszem, még jobban rám állnak és nem hagynak békén sosem. Ami a szüleimet illeti, átlagos emberek és nem mindig tudtak velem úgy foglalkozni, ahogy szerintük kellett volna. Nem haragszom rájuk. Kíváncsi vagyok, hogy mi van most velük. Nem tagadhatom, az is érdekel, hogy az én testemmel mi van. Talán helyet cseréltem Emilyvel. Egyelőre ezt úgysem fogom megtudni.
Időközben rájöttem, hogy egy elit iskolába járok. Maga az épület olyan, mint egy kastély. Ódon falain növények kúsznak végig, amik olyan alakkal rendelkeznek, mint a békák. Néha elfeledkezem magamról és úgy gondolok itt mindenre, mintha hozzám tartozna. Próbálom is magam figyelmeztetni, hogy nem így van. Ebben a pillanatban az első órámon ülök. Nem igazán történt eddig semmi, ami említésre méltó lenne. A rózsás üzenet óta nem kaptam újabbat és szívem szerint belenéznék a telefonba, de mindig is odafigyeltem a tanórákra. Ezért is tartoztam az okosabbak közé. Meg kell hagyni, érdekes életem van, ha számításba veszem a jelenlegi dolgokat. Megtudtam azt is, hogy Emily barátját Josh-nak hívják. Ezt a pletykálkodóknak köszönhetem, akik sugdolóztak. Szerintem nem is sejtették, hogy hallottam őket. Elmondásuk szerint, szép pár vagyunk és nagyon is illünk egymáshoz. De ez csak a külső, vajon mit takarhat a belsőnk? Magamat értelemszerűen ismerem, de ez nem igaz Josh-ra és Emily-re sem. Sajnos arról nem sugdolózik senki, hogy a lány, akinek helyét elvettem, milyen. De ha jobban belegondolok… nekem nem is kell olyannak lennem. Miért ne lehetne Emily más? Vannak ugyan dolgok, melyek biztosan gondot fognak okozni, de valahogy csak megoldom őket. Már csak azért is, mert nem tudom, hogy mikor is leszek újra önmagam.
Amikor megszólal a csengő, mindenki pakolni kezd. Ez nem újdonság számomra, így én is eképp cselekszem. Miután minden a táskámba kerül, felkapom hátamra és Josh-t keresem, de ő pont akkor lép ki az ajtón. Kissé kétségbeesem és félve indulok én is kifelé, amikor beleütközöm valakibe.

- Sajnálom! - mondom ki rögtön. Az illetőre nézek, aki nálam jóval idősebb. Nem kell sokat találgatnom ahhoz, hogy rájöjjek, ő egy tanár. - Kissé elmerengtem. Bocsánat!
- Nem történt semmi! - hirtelen csúsztat egy összehajtogatott papírt a kezembe. - Legközelebb mindketten odafigyelünk.

Elsétál mellettem én pedig kilépek a teremből. A falnak döntöm a hátam, kibontom a papírt és egy érdekes üzenet fogad. Ahogy a korábbi sms, úgy ez is a rózsás szöveggel nyit. Akkor ő az, aki Emily szeretője. Vagy valami olyasmi. Nem túl óvatos ez, sőt… Ismét a levélre pillantok. Ilyen lenne egy szerelmes üzenet? Még sosem kaptam ehhez hasonlót sem. És bár tudom, hogy nem nekem szól, jólesik ezeket a szavakat olvasni. Persze ez nem jelenti azt, hogy azonnal belehabarodnék egy számomra idegen férfiba. Összegyűröm a papírt és beteszem a táskámba. Most jövök csak rá, hogy Josh pulcsija még mindig rajtam van. Kellemesen érzem magam benne, nem igazán akarok megszabadulni tőle. Veszek egy mély levegőt és jó lenne átgondolni, hogy mi történt eddig. Egy másik lány testében ébredtem fel, aki az Emily névre hallgat. Van egy fiúja, de emellett egy tanárral folytat viszonyt. A sulijában nem szekálja senki, épp ellenkezőleg. És még gazdag is. Hát nem pont ilyen életre vágytam? Gonosz és önző lennék, ha élvezném egy kicsit? Mindössze pár óra telt csak el és még mindig nem fogtam fel, mi is történt, de… úgy érzem, meg kell próbálnom elfogadni ezt és élni benne. Olyan nehéz nem lehet.

- Szia csajszi! - a hangra összerezzenek. Egy lány az, aki igazán szép és a köszönése nekem szól. - Josh mondta, hogy hátrahagyott, ezért jöttelek felszedni! - le sem tagadhatná, hogy rágózik. - Menjünk! - belém karol és magával húz. Josh helyett most rá kell bíznom magam. Meg kell tanulnom, hogy pontosan mi és merre. Nem szeretnék napokig csak kóvályogni. - Képzeld! Az a Samantha azt hiszi magáról, hogy hű de nagy valaki lett. Csak azért, mert Josh megcsókolta. - egy pillanatra ledöbbenek. Hogy mit csinált? Nem érzem úgy, hogy rá kellene kérdeznem. Nem is igazán tudom, hogy hogyan is reagáljak. Emily kiakadna? - Azzal haknizik, hogy smároltak. Rohadtul gáz!
- És mikor is történt ez? - remélem sikerült némi dühöt belevinni. Semmi kedvem ahhoz, hogy megjátszam magam, de lehet, hogy szükséges lesz. Egy kis ideig legalábbis.
- Azon a bulin, amire nem jöttél el, mert beteg voltál. - ó… szóval Josh nem egy tisztességes fiú. Azt hiszem, az én sulimban is van egy ilyen srác, aki mindenkivel kavar. Nem is értem, mire jó ez. Bár Emily sem tisztességes. Érdekelne, hogy mégis miféle kapcsolat az övék. Mindkettő másfelé kacsingat.
- Szerinted beszéljek vele? - a lány körbenéz és közelebb hajol, közben egy terem előtt állunk meg.
- Hagyd inkább. - vajon miért suttog? - Mivel te a kémia tanárral kavarsz, így nem kellene szemrehányást tenni. - ez olyan, mintha most lecseszne. Nem tudom miért, de nyelek egyet. - Josh amúgy is ilyen. - ismét normális hangnemben beszél. - Tavaly nyár óta vagytok egy pár. Egy fura pár, mert sosem akadsz ki amiatt, hogy mással is foglalkozik. - baj az, ha köpni és nyelni sem tudok? - Na de, menjünk be! - csak bólintok és követem őt.

Nem állítom, hogy tanácstalan vagyok, de egyszerűen nem értem a helyzetet. Nem tudok a tanárra figyelni, mert azon kattog az agyam, amit hallottam. Emily kikezdett a kémia tanárral, miközben Josh minden más lánnyal. Ez biztosan nem szerelem. De akkor miért vannak együtt? Rá szeretnék jönni, de nem tudom, hogy véget vethetek-e ennek. De talán az lenne a legjobb. Ezzel ez a lány csak azt érte el, hogy lenézzék, mert hagyja, hogy az állítólagos párja mással is legyen. Rápillantok a tanárra, aki lelkesen magyaráz. Annyira emlékeztet az osztályfőnökömre. Ő is ugyanilyen volt. Ha egyszer elkezdi, a csengő is nehezen szakíthatja félbe. Egy halvány mosoly jelenik meg arcomon. Ha valaki hiányozna a szüleimen kívül, az ő lenne. Tudom jól, hogy felkereshetném a családom, vagy akár saját magam, de félek. Mi van, ha minden teljesen tönkremegy? Ki hinné el nekem, hogy én vagyok Lily? És mit tennék? Tényleg nehéz helyzet, de egyelőre nem akarok arra gondolni, hogy mi történik a saját testemmel. Ha testet cseréltünk, akkor bármikor felbukkanhat. De jobb lenne ezt az időre bízni. Most én vagyok itt, így szeretném, ha én is irányíthatnám a dolgokat. Akár önzőség ez, akár nem. Szeretnék határozott lenni és remélem, hogy Emily egy nap majd megbocsájt nekem.

Egy nagy sóhajjal vetem le magam az ágyra. Nem volt fárasztó a nap, csupán kusza. Kezdjük azzal, hogy egy saját sofőr hozott haza, John személyében. Nem is gondoltam, hogy van ilyen. Ő szállítja ezt a családot mindenhova, ahova csak menni szeretnének. Sok dolgot nem mertem tőle kérdezni, de majd csak kifaggatom erről-arról. Josh-sal nem nagyon társalogtam és Paloma se sokat mondott. Általában csak másokról beszélt én meg bólogattam, vagy kiejtettem pár szót a számon. Meg is jegyezte, hogy furcsa vagyok, de nem igazán érdekelt. Egyikük se keresett azóta, mióta elváltak útjaink, de én sem kutakodom utánuk. Valahogy nem érzem úgy, hogy igaziak lennének. Olyan furcsa ez… Van olyan személy Emily életében, aki őszinte? Felülök és eldöntöm, hogy megfürdöm, felöltözöm és lerendezem azt a tanárt. Később jöhet Josh is, csak legyen meg a megfelelő alkalom.
Végre találkoztam a szüleivel is. Igazán aranyosak és nagyon szeretik a lányukat. Emilynek nincs testvére. Az apja komoly üzletember, az anyja pedig hegedül. Ami pedig a lányt illeti, ő is az üzleti világban akar élni. Nem igazán értek ehhez, szóval tanulnom kell, hogy az álmait ne tegyem tönkre. Csábított mindig is az üzleti dolog, így talán nem lesz gond, ha nem változtatok ezen. Kíváncsi vagyok azért arra a tanárra. Miért kezdett ki vele Emily? Komolyak a szándékaik egymással, vagy csak szórakoznak? Bízom benne, hogy meg tudom idővel.

Magam sem tudom, hogy miért, de egy vörös színű ruhát vettem magamra. Elég időm volt arra, hogy alaposan körbe nézzek a szobában. Tudom jól most már, hogy mi hol van. A ruha egyébként elég egyszerű, de mégis jól néz ki ahhoz, hogy tetszen bárkinek is. Nem tagadhatom le, hogy a szívem őrülten ver. Nem azért, mert tetszene a tanár, hanem azért, mert félek. Nem tudom, hogy mi van pontosan kettejük között. Voltak együtt az ágyban? Minden bizonnyal kiderül. Az ajtó csengésére felállok és meg sem állok, amíg oda nem érek. Egy ideig csak a kilincset markolom, de nem várakoztathatom sokáig. Nyílik az ajtó és meglátom őt. A szívem a torkomban dobog, ami miatt mellkasom lassan jár fel és le. Tekintete oda vándorol és hát, Emily nem rendelkezik apró mérettel, így van mit nézni. Persze szerencsére nem olyan nagyok. Szemei ismét rátalálnak az enyémre.

- Gyönyörű vagy, mint mindig! - nem tudom, miképp reagáljak, így nem mondok semmit. - Feltűnt, hogy ma kissé másképp viselkedsz. - na igen, hiszen nem Emily vagyok. - De szeretem, ha titokzatos vagy! - kissé elszomorodom. Meg akarom tudni, hogy mi van kettejük között.
- Mit terveztél ma? - ez most olyan, mintha kikerülném szavait, de ez így is van. - Nekem az is jó, ha csak beszélgetünk. Vagy egy séta. - elmosolyodik.
- A legtöbb alkalommal egy étterembe megyünk. - valamiért ez nem lep meg. - Aztán feljössz hozzám és eltöltünk egy forró estét. Néha ott alszol. De ezt te is tudod jól. - valahogy sejtettem… Kár, hogy mindig jók a megérzéseim. Se Josh, se ez a férfi nem komoly. Hogy tud ez a lány így élni? Sírni lenne kedvem, de már elhatároztam magam.
- Mi lenne, ha ma mást csinálnánk? - látom rajta a meglepődést. - Lehet változtatni a dolgokon, nem igaz? Ne legyen mindig ugyanaz.
- Nos, igazad van. - gyengéden megfogja kezem, ami furán érint. Meglep, hogy nem ront rám, mint ahogy Josh tette még reggel. - Mihez lenne kedved?
- Szereted a forró csokit? - ismét meglepődik, amire mosoly kúszik számra. - Csinálhatok kettőnknek és közben beszélgethetnénk. - enyhén megszorítom kezét, amire rápillant. Ez kissé meghitt, így hirtelen húzom el. - Szóval, mit mondasz?
- Részemről rendben! De mi lesz a szüleiddel? - érdeklődve pillant be a házba.
- Ők most elfoglaltak. - belépek és invitálom őt is erre.

Milyen érdekes, hogy bizonyos dolgok képesek összehozni az embereket egymással. Akármennyire is tartok attól, hogy vele töltsem az időm, mégis jól elvagyok a társaságában. Nem érzek iránta semmit, amit elvileg kellene, de ez jól van így. Azonban összehasonlítva Emily állítólagos párjával, Daniel kedves és egyáltalán nem akar rám mászni. Könnyen belement abba, hogy más programunk van. Szükségesnek éreztem a változtatást, ugyanis el sem merem képzelni, hogy együtt vagyok vele úgy, ahogy még soha senkivel. De így legalább tudom, hogy Emily már nem érintetlen. Viszont én magam tapasztalatlan vagyok, így el kell kerülnöm azokat a pillanatokat. Talán nem lesz nehéz.

- És mondd csak! - rápillantok. - Mit szóltál az üzenetekhez? Néha óvatosnak kellene lennem, de ha rólad van szó, elég nehéz. - belekortyolok a forró csokimba. Mit kellene erre válaszolnom? Elfordítom tekintetem, de megérzem ujjait államon. Eléri, hogy őt nézzem. Zavarba jövök. Számomra ez a helyzet új és fogalmam sincs, miképp kellene reagálnom. De most úgy érzem, hogy ez nekem túl sok. - Akárhányszor meglátlak az iskolában, mindig arra gondolok, hogy milyen jó is veled. Nem csak gyönyörű vagy, hanem odaadó is. Egy olyan lány, akiért képes lennék kockáztatni is!
- Ilyet nem tehetsz! - kissé meglepődik kijelentésemre. Netán valami rosszat mondtam? - Egy lány, vagy nő sem ér annyit, hogy a munkádat veszélyeztesd!
- Emiatt nem kell aggódnod! - az államat érintő ujjak lejjebb csúsznak a nyakamra. Ugye nem… nem akarok vele semmit sem. - Engedd meg, hogy a magamévá tegyelek! - hirtelen ragadom meg kezét, ezzel megállítva őt és ismét elérem, hogy meglepődjön.
- Ma inkább ne! Örülök, hogy segítettél nekem az italok kapcsán, de úgy érzem, ha megtesszük, azzal elrontjuk az estét. Eddig egész jól ment minden és…
- Mi lelt téged? - félbeszakít és mérgesnek látszik. Kezét kihúzza az enyémből és feláll az ágyamról, ahol eddig ültünk. - Máskor te vagy az, aki rám veti magát. Ez a forró csokis dolog meg abszurd. - nem erre számítottam és valamiért csalódottnak érzem magam. Mit tegyek most? Nem igazán értem, hogy mit rontottam el és dühítő, hogy ki van rám akadva, holott semmit sem tettem.
- Inkább téged mi lelt? Miért ennyire fontos az, hogy együtt vagyunk-e, vagy sem? - a gondolataimat kitölti a düh, amit most iránta érzek. - Nem minden a szex! Legalábbis nekem. - hisz még sosem voltam együtt senkivel. És azt a szót sem ejtettem még ki a számon, így érzem, hogy forróság tölti meg arcom. - Annyi minden van, amivel el lehet tölteni az időt.
- Például? - nem tetszik a hangnem, amit megüt. Felállok, mert zavar, hogy ennyire felettem van.
- Beszélgethetnénk, hogy megismerjük egymást, például… - Daniel egy sóhaj kíséretében visszaül az ágyamra. Megdörzsöli homlokát, majd kezeivel megfogja az enyéimet és közelebb von magához. Eddig nem látott tekintettel néz szemeimbe, amitől dobban egyet a szívem.
- Amikor elkezdtük a viszonyunkat, te voltál az, aki azt mondta, hogy semmi szerelem, csak szex. - ajkaim elválnak egymástól a döbbenet hatására. Hogy lehet belemenni egy ilyenbe? Nem értem! Ez durva! Nekem mindenképp az! - Ezért is nem tettem semmi mást, csak kedveskedtem és végül lefeküdtünk. De ha ennek véget vetsz, megértem.
- Én… - mielőtt bármit is mondanék, kicsit át kellene gondolnom. Ha ennek véget vetek, akkor lehet, hogy könnyebb lesz nekem, de Emily nem hiszem, hogy boldog lenne. Viszont, ha én nem akarom ennyiben hagyni, akkor másképp kell történnie mindennek. De vajon miért nem mondom azt, hogy menjen el és soha ne is foglalkozzunk egymással? - Mi lenne, ha elfelejtenénk ezt a csak szex dolgot? - pillantása különös hatással van rám. Arról volt szó, hogy nem érdekel se ő, se Josh. Bár el kell ismernem, Josh semmilyen tekintetben sem foglalkoztat. - Arra gondolok, hogy megismerhetnénk egymást. Jó… most biztos hülyének nézel…
- Egyáltalán nem! Nem azért mentem bele a testi kontaktusba, mert jól nézel ki. Amikor először megláttalak, már akkor tudtam, hogy különleges vagy! - a helyzet az, hogy nem engem láttál, így nem lehetek neked különleges. Viszont nem fér a fejembe, hogy Emilyben mi olyan érdekes. Josh kikezd minden lánnyal. Danielt pedig csak az érintés érdekli. De ha lehetek önző, megváltoztathatom ezen dolgokat. Mi lenne, ha egy új Emilyt látna mindenki és nem azt, aki csak játszadozik? Belenyúlhatok ennyire ennek a lánynak az életébe? Vajon tönkreteszem, vagy helyre hozok mindent? Úgy érzem, jobb, ha kockáztatok és belevágok. Akkor is, ha a végén összetörik a szívem.
- Mi lenne, ha tiszta lappal kezdenénk? - érdeklődően néz rám. Bal kezem kiszabadítom az övéből és óvatosan érek arcához. Enyhén beledönti, amitől heves dobogásba kezd a bolond szívem. Miért vonzódom egy idegenhez máris? Ostoba vagyok, de nem érdekel. Esélyem van egy új és ismeretlen dologra, amit mások szerelemnek hívnak. Miért ne használhatnám ki? Sosem csókolóztam senkivel és kissé tanácstalan vagyok, de ekkor ő az, aki átveszi az irányítást, hogy ajkaink összeérjenek. Először olyan ártatlannak tűnik, lágynak és édesnek. Óvatosan cselekszik, mintha tudná, hogy más vagyok. Érzem karjait a hátamon, amivel eléri, hogy az ölébe üljek. Mindeközben nyelvével behatol a számba. De nem mohó, annyira kedves minden mozdulata, hogy érzem, ahogy a testem megadja magát. Kezeimmel átkarolom nyakát és azt hiszem, ez az a pillanat, amikor kissé vadabbá válik. Akaratlanul is belenyögök csókunkba, aminek hirtelen vet véget.
- Ha tiszta lapot akarsz, akkor jobb, ha itt megállunk. - homlokát az enyémhez érinti. Nehéz megállni, hogy ne mondjam ki, amit gondolok.

“Nem is ismerlek, de elraboltad a szívem!”

Hallottam már arról a kifejezésről, hogy szerelem első látásra, de nem hittem, hogy velem esik meg ez. Később bánni fogom, de amíg itt vagyok, hadd érezzek úgy, ahogy nekem jó. Hiszen tényleg, csak egy kicsit szeretnék boldog lenni. Ha ez rövid ideig is tart, nem bánom.