Kedves naplóm! El sem hiszem, hogy első történetem befejezett lett. Élveztem írni, ezért is jöttek ilyen sűrűn a fejezetek. Tudom, hogy lehetett volna többet is írni, valamint a helyszínek leírásai is mehettek volna, de előtérbe helyeztem az érzéseket és a cselekedeteket. Lily a szívem csücske lett, imádnivaló lány. Emilyt nem utálom, de sajna neki nem szántam jó dolgokat. Az utolsó fejezet rövidke lett, de benne van minden. Emellett van egy epilógus is, amiben Lily mesél még egy kicsit. Összeségében, nem tartom rossznak eme történetet, de úgy éreztem, nem nyújthatom tovább, mert félek, hogy akkor elrontom és olyat írok, ami nem tetszene. Ha bárki elolvassa, remélem, hogy tetszeni fog neki. Lehet, hogy hülyeségnek gondolja valaki ezt a testcserés dolgot, de egy írásban bármi megtörténhet és én megtörténté tettem. Egy kis ízelítő:

Sosem akartam repülőre ülni, pláne nem elutazni egy olyan helyre, ami már kegyetlenül messze van az otthonomtól. Annyira menekülni szerettem volna, hogy önként sétáltam a poklomba. Tokióban vagyok, mert ez a férfi ezt akarta. Már arra gondoltam, hogy pénzért fog futtatni, de elmondása szerint a nője vagyok. Nem érhet hozzám senki, csak ő. Az ágyban durva velem, így csak ő élvezi, míg én várom, hogy végre befejezze. Ötletem sincs, hogy miért vagyunk itt. Néha fegyver van nála. Mikor rákérdeztem, hogy miért, nem válaszolt csak annyival, hogy kurvára nincs hozzá közöm. Talán valami maffia tag lehet. Ki más rohangálna fegyverrel a kezében, a rendőrökön kívül? Eddig egy alkalommal hagytam el ezt a hotelt. Akkor, amikor egy partiba mentünk. Koktélruhát kellett felvennem, magassarkú cipőt és ékszereket. Ebben a hidegben kicsit sem élvezetes. Mákom van, hogy nem lettem beteg.