Kedves naplóm! Hűha-hűha, itt a negyedik fejezet. Ilyenkor más fejében az lehet, hogy de összecsapott lehet, ha máris négynél jár. Igyekszem azért úgy írni, hogy ne lehessen ezt mondani, vagy gondolni, vagy írni. Szeretem eme történetemet, különben nem írtam volna meg már a negyedik fejezetet. Titokban remélem, hogy nem csak nekem tetszik. Kis ízelítő:

- Szerelmes vagyok beléd! - tisztán érzem, hogy a sírás környékez. Hogy tudott beleszeretni egy ilyen lányba? Meg sem érdemli. De most nem Emily van itt, hanem én. És mivel hatással van rám, nekem kell válaszolnom. Akarok is válaszolni rá, így a köztünk lévő távolságot még jobban csökkentem.
- Megengeded, hogy a magam módján viszonozzam? Még sosem voltam szerelmes és tapasztalatlan is vagyok emiatt. - lágy mosolya kissé bátorítóan hat rám. - Szeretnélek jobban megismerni. Tudni, hogy milyen vagy valójában. Szeretnélek úgy szeretni, ahogy te is szeretsz engem. - jobb kezével megérinti arcom, míg másik keze derekamra csúszik és közelebb von magához, megszüntetve minden távolságot.

Nos, a fő páros kapott több szerepet, de ahogy telik az idő, Emily nem vonul a háttérbe, sőt... Na de, hogy mi lesz még, az majd kiderül.