Kedves naplóm! El sem hiszem, hogy a történetem második fejezete is elkészült. Érdekes, hogy csak úgy pötyögök, mintha nem lenne holnap. Tudom, ez fura kijelentés. Ugyan nem írtam magyarázatot, hogy Lily miért és hogyan került oda. ahova, de mivel a lány szemszögéből írok, így ez nem fog kiderülni. Max a jövőben megoldom majd valahogy. Személy szerint, élvezem ezt írni, még ha hülyeségnek is gondolja más. Mindenesetre remélem, hogy azért van olyan, akinek tetszeni fog és követni fogja Lily életét. Egy kis ízelítő a második fejezetből:
 

Lily gyerekkora nem volt annyira gondtalan. Mindig is próbáltam megfelelni azoknak, akik körbevesznek. Azt gondoltam, hogy ha így teszek, nem lesz egy olyan ember sem, akinek az útjában vagyok. Aztán elkezdődött a középiskola és azzal együtt életem legrosszabb napjai. Eleinte még nem is volt gond, de hamar rájöttek, hogy nem vagyok olyan, mint ők. Nem futottam sosem a fiúk után, nem volt nagy szám és nem is öltözködtem divatosan. Ezek voltak azok a dolgok, melyek előidézték a piszkálásomat. Egyedül voltam és nem is mertem szólni senkinek. Attól féltem, hogy ha megteszem, még jobban rám állnak és nem hagynak békén sosem. Ami a szüleimet illeti, átlagos emberek és nem mindig tudtak velem úgy foglalkozni, ahogy szerintük kellett volna. Nem haragszom rájuk. Kíváncsi vagyok, hogy mi van most velük. Nem tagadhatom, az is érdekel, hogy az én testemmel mi van. Talán helyet cseréltem Emilyvel. Egyelőre ezt úgysem fogom megtudni.

A fejezet végén nem kapkodtam el semmit, legalábbis nem az volt a szándék. A következő előreláthatólag tartalmazni fog izgalmakat. Hogy miért? Majd idővel kiderül.