Kedves naplóm! Elmaradtam a zenei kihívásommal, de ennek oka az, hogy nem akartam csak azt közzé tenni. Úgy véltem, unalmas lenne mindennap azt olvasni. Mielőtt pótolnám a dolgot, szerintem feltűnt, hogy más a kinézet. A képek nagyon szépek és szerettem volna színesben látni az oldalt. Nem volt rossz az előző, de a jelenlegi kinézetet imádom. A lényegre térve... Ma egy olyan dal kell, ami egy olyan emberre emlékeztet, akit el akarok feledni. Hát, az a helyzet, hogy ilyen nincs. Ez a nap kifog rajtam, mert számomra nincs olyan dal, amit személyekhez kötök. Ha helyhez kellene, akkor csak egy jöhet szóba, amit még gyerekkoromban a kórházban hallottam. Azon a napon közölték, hogy bent kell maradnom. A szüleim nem lehettek ott, ráadásul egy budapesti kórházról volt szó, mi meg egy órára laktunk a fővárostól. Egy gyerek számára ez kegyetlen és ha ezt a dalt meghallom, mindig eszembe jut az a nap.