Kedves naplóm! Bevallom, nem egyszerű ezt írni, de az Eufória címmel ellátott írásom elég lassan születik meg. Vagyis, inkább jelenleg a 2. fejezete. De miközben írtam, rájöttem arra, hogy ezt nem is szabad elsietnem. Csak lassan és sokkal jobb is lehet, mint amit elképzeltem. Azt viszont tudtam, hogy a zongorát mindenképpen akarom ebben a fejezetben és meg is tudtam úgy valósítani, hogy a végeredmény tetszen. Néha úgy éreztem, hogy görcsősen ráfeszültem a vámpír szerepére. Nem akarok túlzottan ragaszkodni ahhoz a személyiséghez, amit a filmben láthattunk, de nem szeretnék egy teljesen új karaktert kihozni belőle. Ennek ellenére úgy vélem, hogy vállalható lett és ezért is tettem közzé. Ha valaki olvasná, írja meg véleményét. Tényleg érdekel.

“Hé, Aranyszemű… táncolnál velem az esőben?”
Akaratlanul is elnevetem magam. Túl óvatlan. Talán azt hiszi, hogy megbízható vagyok és veszélytelen. Nem tudom, hogy mennyit tud a vámpírokról, de talán figyelmeztetnem kellene.