Kedves naplóm! Ugyan korábban már elkezdtem pár történetet, de összecsapottnak éreztem, így töröltem őket. Azóta egy rövid írás kikerült, Vászon címmel. Elég hamar el lehet olvasni és szerintem nem lett szörnyű. Most azonban egy hosszú történetbe kezdtem bele, ami reményeim szerint érdekesnek ígérkezik. Egy olyan lányról szól, akit bántanak mások, ám egy reggel egy másik testben ébred. Szebbnek találja magát, bár tudja, hogy az nem ő. Másfajta életet kell élnie, ráadásul senki sem a saját nevén szólítja. Úgy néz ki, hogy hamar megszokja a helyzetet, de ugye semmi sem olyan egyszerű, ha más testében kell élni. Remélem, hogy sikerül hosszúra nyújtani, mint a tésztát. Egy kis ízelítő:

A napjaim mindig is ugyanolyanok voltak. Szürkék és egyhangúak. Felkeltem, összepakoltam, rendbe szedtem magam, talán ettem is valamit és felöltözve elindultam a suliba. Arra a helyre, ahol a piszkálódások egyik áldozata voltam. Számomra az iskola maga volt a pokol. Titokban mertem csak sírni, hogy senki se lássa, hogy mennyire is fáj. Nem ártottam soha senkinek, mégis megtaláltak és belém rúgtak. Mindig is reménykedtem abban, hogy egy rémálomról van szó, amelyből egyszer felébredek. De egy nap, amikor megéreztem a csuklómon azt a fájdalmat, rájöttem, hogy ez nem álom. Pedig mennyire jó lett volna, mert ezt a kínt nem bírom elviselni. A gondolat, hogy céltáblaként élek, felemészt. Van pár barátom, de nem nagyon merek hozzájuk szólni, nehogy észrevegyék őket. Elég, ha csak engem ölnek, nem kell másokat. Ábrándoztam egy más életről, ahol nem bánt senki. Ahol végre boldog lehetek, még ha csak egy kicsit is. Ezen a reggelen pedig olyan dolog történt, ami felfoghatatlan számomra. Egy idegen arc köszön vissza rám a tükörből. Keresem a miérteket, nem értem és felfogni sem tudom. Párszor már megcsipkedtem magam, hogy felébredjek, de ez nem történt meg. Nem tartottam magam sose csúnyának, de most szép vagyok. Nem egyszerűen szép, hanem gyönyörűen szép. Nem is tudnék most megfelelő külső leírást adni, de csak tátott szájjal nézek a tükörbe. Kétség sem fér hozzá, hogy ez nem én vagyok.

Szóval egyelőre ennyi. Hamarosan érkezik az első fejezet, de addig még várni kell valamennyit. Mivel első történetem lesz, amire remélhetőleg büszke is lehetek, így nem szeretném azonnal közzé tenni, amint kész egy fejezet. Sok bonyodalmat azért nem tervezek bele, de nem szeretném hamar lezárni. Egyébként címnek az Élj a testemben-t gondoltam. De talán változhat. Egyelőre ezt gondolom jónak. Remélem, hamarosan olvashatják mások. Egyelőre viszont nem tudom, hogy karaktereimet hogyan mutassam be. Talán mellékelek személyleírásokat, vagy képeket. Ez jelenleg a jövő kérdése.