Kedves naplóm! Sokszor gondolkodtam azon, hogy bele vágjak-e egy blogba, végül elhatároztam magam. Úgy gondoltam, kell egy hely, ahol kiírhatom magam és talán megpróbálkozhatok az írással is. Már régóta áhítozom egy saját regényre, de ha nem kezdek el írni, akkor semmi sem lesz belőle, nem igaz? Valahogy mindig is úgy gondoltam, hogy nem vagyok alkalmas arra, hogy saját történeteket írjak. Számtalan írást olvastam már és a legtöbb képes volt teljesen lenyűgözni. Nem tagadom, több olyan könyv fordult meg a kezemben, amiben eléggé fülledt volt a jelenet, dehát 34 vagyok, így ez nem zavart. Ha egyszer belekezdek egy saját regénybe, abból sem fog hiányozni a 18 feletti részlet, de természetesen nem arról szólna az egész, hiszen kell hozzá egy jó történet. Lássuk be, ez nem sokaknak sikerül, vagy vannak olyan mázlisták, akik a pornóval tűnnek ki (lásd: Szürke 50...). Ha egy ilyen regény híressé vált, én csak nem írhatok egy szörnyű valamit. De ugye, ha nem próbálom meg, sosem derül ki. Hogy mikorra dobok össze valamit, ami jónak mondható, még nem tudom. Igyekszem és remélem, hogy lesznek olyanok, akiknek tetszeni fog, még ha csak egy kicsit is. Elvégre, a vajas kenyér sem készül el magától. Szóval, Kedves blogom (vagy naplóm), várd a történeteimet, talán megéri. Addig is szia!