Kedves naplóm! Dupla fejezet került most fel az Élj a testemben történetemhez. Elég érzelmes lett, de élveztem írni. Bár úgy érződhet a legfrisebb fejezet végén, hogy vége lesz, de még korántsem akarom lezárni, ugyanis a másik lány, azaz Emily szála még arra vár, hogy vele is történjen valami és lenne még Lilyhez is ötletem. Azért azt meg kell hagyni, Lily néha tud bátor és kezdeményező is lenni. Kis kiegészítés: Mivel nem bírtam magammal, így meg van a 9. fejezet is. Lily történetszála ezzel lezárva. Talán egy extra fejezetben felbukkan még, de ez nem biztos. Emily sorsa viszont még nincs, így az utolsó fejezetben kiderül, hogy mi lesz vele. Egy kis ízelítő a 8. fejezetből:

Izgatott vagyok. Még sosem ültem repülőn. Tudtam, hogy hatalmas gépek, de közelebbről nézve, kissé ijesztő. Tegnap este lázasan pakoltam el a jobb ruháimat egy bőröndbe, amit apa szerzett be és ő is hozta el. Természetesen a repülő azon részébe kerül, ahol a csomagokat tárolják. Teljesen megváltozik az életem és ez annak a pár napnak köszönhető. Még mindig alig hiszem el. Az utunk hosszú lesz, de apa nem hagyhatta, hogy Josh tegye meg. Ide és vissza. Ha erre gondolok, kissé pironkodom. Képes lenne tényleg megtenni értem? Hiszen alig ismer. Akárhogy is, ha látni fogom Danielt, mit teszek vajon? Nem ismer és ki tudja, lehet nem is fog. Kár ezen agyalni, nem látom előre úgysem. Beszállunk végre a gépbe és egy kis séta után, le is ülünk. Van fapados részleg, oda szól a jegyünk. Kissé nehéz elhinni, hogy ilyen gyorsan sikerült elintéznie ezt apámnak. De nem értek a repülőkhöz és a jegyek megvételéhez sem. Hosszú lesz ez az utazás, akár aludhatnék is. Jó lenne kipihenten érkezni.

Kedves naplóm! Meg is érkezett a 6. fejezet. Jól sejted, drága naplóm, ennyi időm van, hogy már ennyinél járunk. Másképp terveztem a dolgokat, mint amit leírtam, de szerintem jobb így, mint ahogy eredetileg lett volna. Az egyik lány helyzete egy kicsit jobb lesz, mint a másiké. De még messze a vége. Hogy hány fejezetes lesz, azt még nem tudom, de nem akarok még ezen agyalni. Itt egy kis ízelítő:

Tompa fejfájással ébredek. Mi a franc? Lassan ülök fel, közben fogom a fájdalomban szenvedő részt. Nem is ittam alkoholt, hogy így reagáljon a fejem. Nyújtózom egyet, majd ásítás hagyja el szám. Kikecmergek az ágyból és a fürdőszobába veszem az irányt. Egy pillanatra megtorpanok. Ismerős a szoba… Visszafordulok és körbenézek. Pislogok párat, majd végre kapcsol az agyam. Itthon vagyok! A saját szobámban és… a tükörhöz sietek. Ez az! A saját testemben! Végre nem kell lúzernek lennem! Alaposabban megnézem magam a tükörben. Ez a hülye nem is sminkelt? Hát nem tudja, hogy azzal szebb vagyok? Elnevetem magam. Honnan a fenéből tudná? Egy kis csicska nem ért ehhez. Azt hiszem, jobb, ha gyorsan összekapom magam. Az iskolai egyenruha, ahogy eddig, most is csodásan áll a testemen. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy ismét itt lehetek!

Kedves naplóm! Vannak néha olyan dolgok, amik segítenek abban, hogy könnyebben menjen az írás. Van, akinek az eső hangja, vagy másféle zaj által megy jobban. Nekem egy dal segít abban, hogy pörögjön a kezem. Már rongyosra hallgattam, de számomra olyan löketet ad, amit nem tudnék megmagyarázni. A másik történetem ötletét az előadó hozta elő :D De az lassabban fog haladni. Visszatérve a zenére... Szerintem Mustii olyan előadó, akiről nem hallott szinte senki, kivéve, ha Belgiumban él az illető, mert ő is ott él. Az idei évben megtartott eurovíziós dalfesztiválon tűnt fel. A dala valami eszméletlen jó és az előadása nálam vitt mindent. Sajnos nem lett döntős, de mindegy is. Már évek óta keresem a nekem szánt előadót, aki olyan zenét ad ki kezei közül, amitől úgy érzem magam, mintha egy másik világba vinne el. Nos, Thomas pont ilyen (Mustii rendes neve). Meg van az az érzés, hogy hallgatsz egy zenét, és képes vagy eggyé válni vele? Nála pont ezt érzem és május óta elég sok zenéjét meghallgattam. Zseni!

Kedves naplóm! Álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire belelendülök a történet írásba. Tényleg szeretem Lily és Emily érdekes történetét írni. Noha Emily még mindig kisebb szerepet kap, de ennek meg van az oka. Egyébként nem kell komolyan venni az egészet, mert ez egy fiktív, kitalált világ. Pár dolog valós csak, mint például a városok nevei. Egy kis előzetes, ahogy eddig is:

Életem legjobb randiján vagyok túl. Daniel tényleg kitett magáért. Az a bizonyos másik város Mankato, ami olyan hatást vált ki az emberből, mintha visszautazott volna kicsit a múltba. Pont ezt szereti benne. Először megmutatta, hogy milyen helyeket szeret. A könyvtárral kezdtük, mert egy könyv felöl érdeklődött. Elmondása szerint a munkájához kellett, de észrevettem, hogy egy verses kötetet is lapozgatott. Az épület előtt van egy szobor, ahol mindenképp szeretett volna egy képet készíteni. Nos, a szobor nem látszott jól, de neki tetszett úgy is. Ezután egy étterembe vitt, ahol a városhoz hasonlóan, itt is kicsit régies környezet tárult elénk. Az asztalokon kockás terítő, azon pár gyertya. Halk zene szólt és nem voltunk sokan, de igazán örültem neki. A végén egy tó mellett sétálgattunk, kéz a kézben. Tényleg olyanok voltunk, mint egy szerelmespár. Azt a tényt leszámítva, hogy nem én álltam teljes valómban mellette.

Kedves naplóm! Igen, én is nézem az X faktort és nem megy ki a fejemből egy dal, amit egy csapat adott elő szombaton. 5 ember és Majka megölik az agyam ezzel a számmal. Remélem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Fülbemászó és mindenhol ez jön velem szemben. Azért remélem, hogy az álmomban nem fog felbukkanni. Még csak az kéne.